Millei Lajos
Az életről
Elszáll az élet,
elnémul a dal,
megvénül egyszer minden fiatal.
Van pár jó évünk, amíg mulatunk,
de sírva születünk, s úgy is halunk.
Gyermekvilágunk csak két dolgot lát:
külön rakjuk a jót, s az ostobát.
Hitelbe kapjuk a gyermekkacajt,
és kamattal adjuk azt vissza majd.
Hegyre fel! Visszük a napi igát,
kijárjuk mohón a sok iskolát.
Pár évig virágos réten megyünk,
s erre lép rá egyszer majd gyermekünk.
De múlnak az évek, fonnyad a fény.
Nehezebb minden, mint az elején.
Mert előleg az élet, mit koptatunk,
öregszik a szívünk, s eltompul agyunk.
Hisz készül a számla, s nagy a kamat,
elfogy szép lassan a víg akarat.
Ránk egy dolog vár még: adós, fizess!
Rámegy a létünk, hát megéri ez?
megvénül egyszer minden fiatal.
Van pár jó évünk, amíg mulatunk,
de sírva születünk, s úgy is halunk.
Gyermekvilágunk csak két dolgot lát:
külön rakjuk a jót, s az ostobát.
Hitelbe kapjuk a gyermekkacajt,
és kamattal adjuk azt vissza majd.
Hegyre fel! Visszük a napi igát,
kijárjuk mohón a sok iskolát.
Pár évig virágos réten megyünk,
s erre lép rá egyszer majd gyermekünk.
De múlnak az évek, fonnyad a fény.
Nehezebb minden, mint az elején.
Mert előleg az élet, mit koptatunk,
öregszik a szívünk, s eltompul agyunk.
Hisz készül a számla, s nagy a kamat,
elfogy szép lassan a víg akarat.
Ránk egy dolog vár még: adós, fizess!
Rámegy a létünk, hát megéri ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése