Jószay Magdolna - A zene csodája

Jószay Magdolna
A zene csodája

Hogyan is mondhatnám el,
a lélek virágai mily hálás-gyöngéden  
hajladoznak a dallamtengerben?  
Hogyan mesélhetnék arról,  
a szárnyaló dallam miként  
simogatja szét balzsamát fájó,  
tépett sebeken?  
Hogyan kelt reményt, ha az már  
búcsút intett,  
hogyan vigasztal, ha a lét már  
hinni sem enged.

A zene csoda!
Legyőz parányságot, s közben
égig emel,
hitet újít, szépít, szívekhez
repít el,
kivasal sok gyűrött, megviselt
ideget,
ölelve átfog, ringat és
melenget.

A zene égi csoda, csak hallgasd
és éltet,
dallamok teremtenek benned
életkedvet.
A zene virágoskert, álom és
tünemény,
átélés, megélés, túlélés,
hit, remény.

Társam vagy, kedves, s lásd,
mi együtt éljük tisztán
zenéinket,
tudod, dallamok, ha szólnak,
mindig erősebb az érzés,
mennyire szeretlek.