Szomorúfűz - Örök körforgás ...

Szomorúfűz

Örök körforgás …

https://www.youtube.com/watch?v=3RqnvsaIay8

Elköszönnek a csillagok és a Hold az éjszakától, az árnyak szétoszlanak.

Messze szállnak az álmok, a remények is ébredeznek.

Kibomlik a hajnal, sóhajtva, csendesen szétárad. Dereng, színesedik a horizont.

A harmatcseppek gyöngyként csillognak a füvön, a faleveleken, a virágokon.

A gyöngyharmatot az ébredő napsugarak felszárítják. Azúrkékre vált az ég.

Vidám, zengő madárcsivitelés, nevető, ugrándozó szél libben, a sugarakkal játszadozva,  táncol a tájon át, mindent végigsimogatva, megakadva az ágak között.

Szemeinkben is megcsillannak a fények, nem csak a széthasadt égbolton.

Illatokkal telítődik a tér.

A nappalok enyhék, a fények finoman simogatnak, ölelnek, de az alkonyok hűvös érintése már megborzongat. Színei simogatnak, lassan ránk terítve a homályt, - az estét, a lágyan körbefonó sűrű éjszakát. A csillagok és Hold felgyullad az égi határon.

Karjaiba vesz a csend, leomlanak a falak, enyhülnek a fájdalmak, a gondok.

Megnyitja kapuit az álomvilág és az álmok hajóján utazunk a végtelen világba, emlékeink vonatán – egymásra lelt lelkeinkkel.