2017. július 7., péntek

Szomorúfűz - Szemed őrzi ...



Szomorúfűz
Szemed őrzi…

Szép vagy, mint egy rejtelmes álom
Aranyló szemed tüzesen csillog
Lelked látom benne, ha ragyog
Szíved mélyéről szeretetfényt ont
szomjasan várom minden gondolatod
Hullámzik az érzés, csábít feléd.
Arcodon lágy vonás, ajkadon mosoly
Szemedből sugárzó őszinte tekintet
Titokban ont néha forró könnyeket
Őrzi a hajnali fényt és napnyugtát,
Csillagok szikráit szórja tovább

Ficzura ferenc - Hitszegő



Ficzura Ferenc

Hitszegő


Mondják az álom
hitszegő kalmár, ringat
enyhül a magány.


Kéretlen talán,
kérve míg remény, kevés
kívánság szerény.


Értetlen fogan
az enyészet, perc-férgek
gyűlnek fürkésznek.


A farkasok még
báránybőrbe bújva sem
bégethetnek be.


Kardélre hányt ma
a sors fintora, velem
tart az ostoba.


Mondják az álom
hitszegő kalmár, kérdem
és a valóság?

Ihász-Kovács Éva - Vörös rózsák - Rőzsetűzben



Ihász-Kovács Éva
Vörös rózsák – Rőzsetűzben 

Rózsát csókoltál nyár hevében,
ében-éjszakád visszajátszott,
gondoltad e rózsa az agy,
szirmai emlék-szilánkok,
érzed-e és tudod- e, hogy
két szemedre hasonlított,
tudod hogy színe szirma
minthogyha szerelmet írna.
Mintha ujjad tapintása
érted égő tüzes lázba,
szájjal-zengő vers-szólamba
taszítana színpad lázba.
Szép varázsa test-közelbe,
énekekről-énekekre,
csillapíthatatlan este,
öltöztetve-vetkőztetve,
belezúgna a szívekbe,
ereinkbe véráramba
messze-szép szelídes dalba,
mintha cselló fájna bennem,
vörös rózsás tömkelegben,
nyálkahártya-rózsatenger
felidézi szerelemmel,
vissza-újra írni róla,
milyen is a feslő rózsa?
kezed-szavad érintése
azt a rózsát felidézze.
Tépdesem hogy tovaszálljon
semmisüljön meg az álom,
mit siratok évek óta?
Vérforraló vörös rózsa
ha a szirmait meglátnád
csókod most is szétdobálnád.
Egy kifeslett csokor rózsa
nem hallani mit sem róla,
vörös-boros este volt még.
gondolatsor az is holt rég.

Mégis mindig visszavárlak:
nem adlak át a halálnak......

Zsiga Lajos - előre állsz ...



Zsiga Lajos
előre állsz…

tudsz-e gyönyörködni
mindenben ami emberi
emberben ki tele van csodával
fénnyel árnnyal
felejtve magad létét vétkét
arcod széttépett képét
kívül állni világodtól
boldogságban megfürödni
kinyitva szíved lelked kapuit
mindent befogadni
hagyni hadd görgessen
a zene viharos szele
szirteken tenger hullámain
s a kék hegyeken a csillagokig
tudsz-e gyönyörködni
a kiejtett szóban a dalban
a szivárvány ölelő karjaiban
feltudsz-e oldódni a hitben
behunyt szemekkel repülni
agyalok útjain álmaidban
tudsz-e magadból adni
mi másokat boldoggá tesz
ha majd el kell számolni
az utolsó ítélet napján
nem húzódozol-e hátrább
hanem egyből előre állsz
vétkesen is

Harcos Katalin - Izzó napok



Harcos Katalin
Izzó napok

Rekkenő nyár olvad az aszfalton.
Se szél, sem eső enyhet nem hozhat.
Tikkasztó dallam kel az ajkakon,
hol mozdulatlan dalok lakoznak,
s csak a forróság remeg.

Kókadt a lomb, s ha néha lebben
ágak között szélfiú matat.
Talán a „jaj” szólna csak ércesebben,
mikor beléhasít a pillanat.
Csak a forróság remeg.

A szikkadt tájban sziréna szárnyal
kettévágva a békés delet.
Valahol az erdő sikolt a határral…
lángol az élet, üvölt a rettenet,
míg a forróság remeg.

Két nap küzdött a létért a világ.
Körben facsonkok, üszök és hamu,
elhullott tetemek a réten át…
az erdő halott – gyászol a falu,
és a forróság remeg.

Nagy István Attila - Minden leszek



Nagy István Attila
Minden leszek

Elfelejtem magam,
láss olyannak, amilyennek szeretnél,
amilyennek a felfedező izgalom
sejtjeidbe égeti megtört alakomat.
Nem leszek más, csak az,
akinek megláttak szemeid,
s akinek a várakozás napjaiban
magadnak szeretnél.
Minden leszek, ha akarod,
csak nyugtasd rajtam szemed,
s érints meg minden pillanatban,
hogy megéljem a holnapot.

.kaktusz - Szeretetkapcsolat



.kaktusz
Szeretetkapcsolat

Tudod arra gondoltam,
ha az ember az utcán sétál,
nagyon szép kerteket lát,
láthat olyat is,
amelyikről rögtön észrevenni,
hogy a kert gazdáját
szeretetkapcsolat fűzi
a kertjéhez,
kedvéért hajnalok hajnalán ébred,
megöntözze, mielőtt a Nap felkelne,
mielőtt tüzes sugarával átmelegítené,
még a végül kiégetné,
az ilyen kertésznek nagyon fontos,
talán életében a legfontosabb a kert,
a színpompás virágai,
ha egy is elpusztul közülük,
halála komoly szívfájdalmat okoz,
mert gyönyörű a kertje,
megtetszik sokaknak,
meg is irigyelik,
sokan próbálnak hasonlóra szert tenni,
de hiába minden,
ha a kertész nem a kertjéért ébred,
soha sem lesz olyan ragyogó,
bámulatra méltó,
mint az a másik,
mint az a különlegesen szép,
ilyen kert
két ember között a szeretetkapcsolat,
kert, amelyik csak akkor ragyog,
ha a két léleknek ő a legfontosabb,
olyan hatalmas az a kert,
aminek megosztva,
kettő a tulajdonosa,
két fél az egész,
amit kettőnek, kétfelől kell gondoznia,
ápolnia, locsolgatnia,
róla a kártevőket elhessegetni,
mert egy ember egyedül nem győzi,
ha az egyik oldal ápolatlan,
a károkozók mindenhol elszaporodnak,
de ha mindkettő azzal ébred,
ha mindkettőnek legfontosabb a szeretet,
akkor meghálálja az a virág,
elhervadni nem fog, míg a világ-világ.

2009. november 24.

Novák László - Kérdések? Válaszok?



Novák László

Kérdések? Válaszok?


Kérdések?
mire jók ha az álmok törnek,
Kérdések?
ha válaszokban ébrednek,
Kérdések?
ha összefüggéstelenek,
Kérdések?
ha megválaszolatlanok,
Kérdések?
ha kiábrándulatlanok,
Kérdések?


Válaszok?
mindig igaznak születnek,
Válaszok?
ha csak hagynak csapot-papot,
Válaszok?
nemzésben érdemtelenek,
Válaszok?
zárnak mesebeli napot,
Válaszok?
ha kérdésekben ébrednek,
Válaszok?


Kondra Katalin - Nyárra ború



Kondra Katalin
Nyárra ború

Álmából ébredt fel a nyár
Hangos madárcsicsergésre.
Jaj, elkésett! Riadtan érkezett.
Csak baj ne legyen belőle!
De meglepetésére nem
Várták sokan, s nélküle
Lubickoltak boldogan
A strandolók a kellemesen
Langyos vízben. Sokak
Sütkéreztek álmodón
A szelíd napfényben.
Na, megálljatok! – robbant
Be a nyár. Féktelen
Haragja nem ismert határt:

Csak pislogott egyet,
S egyszerre negyven fokos
Hőség lett belőle.
Melegebb már aligha lehet.
Keverjünk hozzá egy kis
Szelet – szólt. – S lesz
Belőle olyan hurrikán,
Hogy nem sok levél
Marad majd a fán.
Ha mindez még nem volna
Elég, dühöngve rátok
Szakad az ég, s villámok
Fénye mellett ömlik
Bőven háztokra jég.
Ha ezután pokolra kívántok,
Súlyos aszályt küldök reátok.
Aztán örülhettek, ha lesz
Ivásra elegendő, tiszta vizetek!

Megszeppenve elhallgat
A sok madár, kinek énekére
Ébredt fel a nyár.
Inkább útra kelnek, s nekivágnak
A hegyeknek – enyhülést keresni,
Csak nehogy elhiggyék:
Kár lesz visszatérni!
Hiszen akármilyen féktelen
A nyár, egyszer elfogy az ereje.
S akkor jön az ősz, a jó öreg,
Hogy elbánjon vele.

Gubcsi Lajos - Várj még



Gubcsi Lajos

Várj még


Százszínű könnyed zuhog a bús esőbe
Százszorszép szivárvány száll fel a felhőre
Issza könnyed cseppeit, táplálja fényes íveit
Elfagy zápor sírásod, elmúlnak árva éveid


Messze tűnik a világ, alábuknak a vitorlák
A tenger peremén látom törékeny alakját
Keresi a Napot, kúszik fel a zárt ég felé
Odaveti magát a bomló szivárvány elé


Szelíd a szép, szétszórja mindenét a virág
Elbújik a vak világ, a vad békéért kiált
Szavakból szőtt szeretet, kétségem elkergetem
Szétnyíló szirmodban lesz örökös menhelyem

Egyed Emese - Filmvázlat



Egyed Emese
Filmvázlat

Lesz tintatartó, tollvonásra.
Lesz könyvre hajló buksi lámpa,
kályha is, szomorúság ellen,
Petőfi-sors diákszívekben,

lépcső, hazafelé rohanni,
kapu, lehessen jól becsapni,
(s egyszer minden viszály elévül:)
utca, fákkal. Névtábla nélkül.

Lesz ablak, látni fecskeszárnyat,
lesznek kilincsek, záró zárak,
értelmet nyitogató versek,
udvar, hol bárki verekedhet,

és csengőszó, és televény csönd,
szünet, visszaadni a kölcsönt,
erős fedél a gondolatnak,
tanító, aki végighallgat,

tanár, hadd adja föl a leckét,
és lesz filmzene, színes festék,
és lesz, és legyen, és maradjon
két gyermekemnek játszótársa:

indok az itthonmaradásra.

Komáromi János - Nyári remény




Komáromi János

Nyári remény



képek foszlanak szét
kegyetlen a forróság
eltűnik a boldogság
menekül a szabad lét


ereimben forr a vér
hűsítő szavakat senki sem ad
hűs hullám sem simogat
pedig szám epedve kér


éles, kemény a fény
tisztán csillog a szomjúság
maradj velem szent valóság
ne hajózzak álmok vizén


szakadt gúnyájú élmény
sietős léptekkel távozik
és lassan múlttá változik
a most még büszke fölény


a nyár kinyújtott tenyerén
elhamvad a büszkeségem
kiüresedik minden ölelésem
és semmi nem marad a helyén


mégsem hiszem, hogy nem enyém
most is hallom hívó szavát
látom csábító, nyugodt mosolyát
újra éled a remény


csupán ennyi a költemény
szavak csokorba kötve
mindegyik érzelmek szülötte
és mindegyik az enyém

Bodó Csiba Gizella - Zuhanás



Bodó Csiba Gizella
Zuhanás

Úgy hulltam a csendbe,
mint gyermekkoromban
egy szakadék mélyére,
a Bükk lábainál, bütyök
nagyságú dombjai között
csatangolásaink során.
Bámészan álltam kicsi
földnyelvre, mi benyúlt
a mélység felett, madár
súlyom alatt leszakadt,
s pörögtem, pörögtem
ismeretlen mélybe,
mint a meglőtt nyulak.
A meredély oldalának
sárga homokja pöckölte
ki számat, - ne kiáltsak!
De a társak, kik velem
jártak, bátrak voltak,
vak-merészek, bátrak,
ugrottak utánam,
már nem is láttam,
hogy reped szét a fiú-mellen
a fehér vászon, hogy
tisztíthassa szám
a puha föld sarától,
ne maradjak némán
heverve a szakadék alján.
Már szólhattam volna,
szám szabad, de
nem szóltam. Éreztem,
valamin átcikáztam,
bepillantásra egy másik világba.
Kíváncsiság – könnyelműség,
barátság, bátorság – gyerekség.
Eddig ennyi!
Csendbe zuhanni,
szabadon szólni
az már felelősség!

Maszong József - Víz szaga ...





Maszong József
Víz szaga,,,

Aki tudja milyen a víz szaga,
nyárfapihék végtelen szalagja,
ha a nap szikrázik vagy hold fürdik,
szőke-lány csillogó karjaiban,
annak ez az élete, testvére anyja,
vakító homokpad, bokros hullámtér
pázsit fölött karoló fűzfa baldahim,
alatta a csók is édesebb,
ha kóstoltad , sosem feleded,
mint az első anyai simogatást,
keblén a tejjel együtt illatát,
magadba szívtad a hazát,
ha az ár viszi a partot,
a kérész érted is,
él és hal,
életem,
te vagy,
Tisza,

DPanka - Hőség



DPanka

Hőség


Forró az éjszaka, ablakom kitárva.
Hajnali háromkor álmodnék, hiába...
Madarak harsognak, számomra mihaszna.
Fásultam ébredek ilyen hangzavarra.


Még aludnom kéne, messze még a hajnal.
Becsukom ablakom, madarat ne halljak.
Mosakodnom kéne, ha már felébredtem.
Párnámon is lucskos esti szendergésem.


Tikkasztó reggelen arcomat megmosom,
aztán a testem is hűvösre tusolom.
Morgok e napra, és morgok még magamra.
Mehetek dolgozni álmatlan izzadva.