Harcos Katalin
Izzó napok
Rekkenő nyár olvad az
aszfalton.
Se szél, sem eső
enyhet nem hozhat.
Tikkasztó dallam kel
az ajkakon,
hol mozdulatlan dalok
lakoznak,
s csak a forróság
remeg.
Kókadt a lomb, s ha
néha lebben
ágak között szélfiú
matat.
Talán a „jaj” szólna
csak ércesebben,
mikor beléhasít a
pillanat.
Csak a forróság
remeg.
A szikkadt tájban
sziréna szárnyal
kettévágva a békés
delet.
Valahol az erdő
sikolt a határral…
lángol az élet, üvölt
a rettenet,
míg a forróság remeg.
Két nap küzdött a
létért a világ.
Körben facsonkok,
üszök és hamu,
elhullott tetemek a
réten át…
az erdő halott –
gyászol a falu,
és a forróság remeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése