Komáromi János
Nyári remény
képek foszlanak szét
kegyetlen a forróság
eltűnik a boldogság
menekül a szabad lét
ereimben forr a vér
hűsítő szavakat senki sem ad
hűs hullám sem simogat
pedig szám epedve kér
éles, kemény a fény
tisztán csillog a szomjúság
maradj velem szent valóság
ne hajózzak álmok vizén
szakadt gúnyájú élmény
sietős léptekkel távozik
és lassan múlttá változik
a most még büszke fölény
a nyár kinyújtott tenyerén
elhamvad a büszkeségem
kiüresedik minden ölelésem
és semmi nem marad a helyén
mégsem hiszem, hogy nem enyém
most is hallom hívó szavát
látom csábító, nyugodt mosolyát
újra éled a remény
csupán ennyi a költemény
szavak csokorba kötve
mindegyik érzelmek szülötte
és mindegyik az enyém
kegyetlen a forróság
eltűnik a boldogság
menekül a szabad lét
ereimben forr a vér
hűsítő szavakat senki sem ad
hűs hullám sem simogat
pedig szám epedve kér
éles, kemény a fény
tisztán csillog a szomjúság
maradj velem szent valóság
ne hajózzak álmok vizén
szakadt gúnyájú élmény
sietős léptekkel távozik
és lassan múlttá változik
a most még büszke fölény
a nyár kinyújtott tenyerén
elhamvad a büszkeségem
kiüresedik minden ölelésem
és semmi nem marad a helyén
mégsem hiszem, hogy nem enyém
most is hallom hívó szavát
látom csábító, nyugodt mosolyát
újra éled a remény
csupán ennyi a költemény
szavak csokorba kötve
mindegyik érzelmek szülötte
és mindegyik az enyém
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése