Szomorúfűz - Égető könnyek ...

Szomorúfűz

Égető könnyek ...

 https://www.youtube.com/watch?v=7-NQ3r5BbHQ

Szelíd este ölel csendesen,

az ablakon át  fénylik a Hold,

az égi kertben sziporkázó csillagok

Az éjszaka mélyre száll,

a lámpafény aranylón ragyog

A város házai közt árnyak,

az arcomon égető könnyek folynak

WINO - Őrült ez a világ!

WINO

Őrült ez a világ!

 https://www.youtube.com/watch?v=izsjRpcgfmk

Őrült ez a világ, de átjutok rajta.
Este emlékeim közt kutatva,
álmomban Rád várva.
Elképzeltem, hogy hozzám beszélsz.
Rólam, a szerelmedről mesélsz.
Hogy varázslat történik, mikor írsz.
Hogy milyen szemet képzeltél.
Hogyan göndörödjön a haja, amit féltenél.
Milyen legyen a csókja, amit követelnél.
Hogyan csavarta el fejed, amit engedtél.
Igen vártam, vártam a csodát,

a pillanatnyi valóságot,
érzésem súgja Nálad találom a boldogságot.
Nem tévedtem, őrület mi történik velem.
Égek, mint a tűz, lángol a fejem.
Nem akarom, hogy az éjszaka itt véget érjen,
és az álmomat valósággal felcseréljem.
Sokszor vártam, szerettem volna hallani,
hogy van valami, amit el akarsz mondani.
Emlékszel még?
Mi voltunk azok, akik tegnap és ma,
éltünk álmunkban.
Olyan volt, mint zene a zenében,
hatalmas nagy szerelem.
Nem lehet feledni, ezernyi emlékem.
Ha sorsom engedi, szeretném álmomat túlélni,
és egyszer kicsin részét Neked adni.
Ezt még el akartam mondani,
nem akarok az lenni, ki álmát előled elrejti.
Tudod, mit akarok?

Szeretni! Szeretni! Szeretni!

Vadrózsa - Gyászol a lelkem

Vadrózsa

Gyászol a lelkem

A sötétség beborít, testem megpihen,
a fogyó, sápadt hold maradt velem.
A magány karjába zár, hiába harcolom,
vívódó lelkem rabságban már.
Miért?

A hűs esti szellő szavaid suttogja,
és susogva, félve tovább száll.
Ketten maradtunk én és a magány.
Emléked elkiséri életem minden percét,
nézem a fekete földet hol pihen tested.
Miért?
 
A boldogság csak megvillant, hűtlen társ!
Elmentél csendesen, eltűnt veled a boldogság.
Könnyektől ázik arcom, mardos a fájdalom.
Nem találom helyem, fáj az élet,
nagyon, nagyon!
Miért?
 

Fazekas Miklós - Csillagok dala

Fazekas Miklós

Csillagok dala

 https://www.youtube.com/watch?v=oCqiJYLDaNw

Minden éjszakán,

ha feltűnik Hold Világa,

szerelmesét várja

Éjszaka Virága.

Haja színezüst,

nincs neve -

Úgy szólítják:

Éjszaka Hercege...

S szólal a dal,

szépségének nem létezik

égi mása.

Szerelmes ütemét adja

Göncölszekér kerekének

csöndes kattogása.

Halk szerenád,

csillagok dala,

ám egy szívnek nyílik ajtaja;

s lobban a láng,

szikrázik bíbor-zuhatag…

***

De lassan feljő a Nap,

ébredéssel fut az álom,

Herceg és Leány

szívdobogva vár,

hogy az éj - leszállván

újra Reájuk találjon…

Nagy Horváth Ilona - Elég

Nagy Horváth Ilona

Elég

Ma érezni kezdtem a szívem.

Egyedül ült a bordaközön,

csendben motyogta maga elé

utolsó gondolatom

málló visszhangjait.

Semmibe enyésző, bátortalan jelek.

Néhány kolduló ütem,

akár az erőszakkal fogant gyerek

kaparja bátortalan az anyaméh

rideg falát.

Itt még csend.

De odakint… odakint ordibál majd a világ,

álságos mosoly mögül villan a szem,

minek jöttél, szégyentelen...

talán ha szóltam volna

talán ha megkaparom

De engem nem hallottak, anyám!

Hallgatni szültél erre a világra,

s hogy elkondul bennem lassan az élet,

a magány ismerős, meleg

takaró a hátamon.

Ringatna, dúdol, de én már nem

álmodom,

megküzdöttem a magamét.

Elfáradtam,

elég, anyám, elég.

Koszpek Ferenc - Fogd meg a kezem

Koszpek Ferenc

Fogd meg a kezem

Szemed egy tükör,

világos válasz:
Ezer év magány

tovább nem fáraszt.
Remegő kezem
Teérted nyújtom,
Evezek Feléd

leégett múlton,
Tutajom remény,
imában kérem:
Legyek egy napon
 világod fénye...
Egyedül velem
lehetnél boldog?
Kezemet fogadd,
nem is kell szólnod.

.kaktusz - Őrzőangyal

.kaktusz

Őrzőangyal

https://www.youtube.com/watch?v=0ZEAxe2P1xE

Tudod arra gondoltam,

vajon létezik-e olyan,

hogy őrzőangyal,

van-e saját őrzőangyala az embernek,

nem, aki megállítja

a felé robogó autót,

de aki miatt a fékre lép időben,

akiért figyelmesebben halad az úton,

aki arra ösztönzi,

jobban vigyázzon

az ajándékba kapott életre,

talán hosszan kíséri,

először még útban is van kicsit,

előle nehéz kitérni,

olyan, mint egy hűséges kutya,

de ha az ember

a kitartó kísérőjét észreveszi,

és azt látja,

nem véletlen lábatlankodik,

egyedül ő miatta van itt,

csupán szeretetből,

szeretetből fakadó féltésből,

akkor a legfagyosabb

szív is felenged,

elmosolyodik a mosolytalan arc is,

attól kezdve nem kétséges,

fontos az embernek az élete,

hiszen van valaki,

aki nélküle nem is létezne,

az őrzőangyal megszépíti az ittlétet,

bevilágítja,

felértékeli az addig sötét életet,

talán az embernek az angyala,

aki vigyázz minden lépésére,

éppen a felé áramló szeretet,

miatta,

érte lesz fontos

minden pillanata.

2010. június 05.

Németi Csaba - Emlékszem rá

Németi Csaba

Emlékszem rá

Emlékszel rá? 

Szenvedést ragyogott szenvedésünk.
A gyönyör fáradt könnyeivel hullott szét.
S egymás feszülő izmaiban haltunk.
Halva sirattalak, halva sirattál.
Fájdalmas sóhajod vissza szállt a végtelenből,
S a fellobbanó gyászban támadtunk fel.
Újra magadba loptál, újra magamba loptalak!
Galamb repült az égen.
Falevél zizzent a halk, nyári szélben.
S ott, akkor!
Utolért bennünket a béke, a csend ölelése.

Pásztor Piroska - Fohász

Pásztor Piroska

Fohász

Uram!
Hol a bőséged,
ha éhezik a gyermek,
féltő kéz nem ad ételt,
csak legyeket kerget?
Uram!
Hol a te irgalmad,
ha a vétlent bünteted,
és a gazdag nyer jutalmat,
bár sokszor, nagyot vétkezett?
Uram!
Miért engeded,
hogy ki kért, s hívott téged,
szörnyű fájdalmában, káromolja neved,
mert a könnyű halál kegyelmét,
tőle elveszed?
Uram!
Te, aki hirdeted,
ki kővel dob, dobd vissza kenyérrel,
valóban ne tudnád,
már nem lesz kenyér,
mindenütt kő terem.
Uram!
A jóságot, mondd,
hol lelem,
A fán,
mit ültettem,
miért csak tövis terem?
Uram!
Te, aki látod a gondolatot,
nem akarhatod,
hogy tovább vívjam magammal,
ezt az értelmetlen harcot.
Meggyengültem, elvész hitem.
Most mégis arra kérlek,
Uram,
irgalmazz nekem!

https://www.youtube.com/watch?v=42bN16zSVU4

Gubcsi Lajos - Társ a dalom

Gubcsi Lajos

Társ a dalom

Születésem hajnalán
Ott állt velem egy kislány
Csókfények csillogtak ajkán
S kisvirág árva lányhaján
Rám lehelte az első sugallatát
S testembe mártotta saját illatát
Leszedte rólam a hófehér pólyát
S kérkedve nézte a távozó gólyát

A jövőm lett ő egy szép fényes napon
Osztódtunk együtt sok merész hajnalon
Repültünk, át a kitárt ölű éjszakákon
Keresve az örököst jelemmel páromon
Felhevült sóhajból születik a jövő
S a felsíró hangból az élet tör elő
S ha lehűlt testünk már nem előkelő
Hívj magadhoz Úrnőm, kis bárányfelhő

Radmila Markovic - A nyitott könyv

Radmila, Marković
A nyitott könyv

Az élet, egy nyitott könyv,
tudni kell olvasni belőle.
Ahol a sorok csillognak,
a te gondolatod azok,
vágyaid elől menekülnél,
nem mástól, önmagadtól félsz,
remegő kezekkel lapozol
nyálazott ujjbegyeddel,
valahonnan várod az Igazit,
gyújtson lámpást,
ha elhomályosulnak a betűk a könyvben.
Végül észreveszed, te vagy a főszereplő
a regényben.
Lépj ki a betűk hadából,
figyelj, gondolkodj, szállj magadba,
amit olvastál, az mind a múlt,
tölts fel gondolatban akarattal
tartalommal a következő életed,
írj át mindent saját ízlésedre,
találd meg jövő életben helyedet,
tudd: mi az amit tenned kell,
ne dobd el az elnyűtt, szakadozott lapokat,
legyenek figyelmeztető emlékek,
hiszen vihar tépdeste a könyvedet.
Most értsd meg, mindennek oka van,
nem véletlen nyitottad ki,
a polcról levett poros szavakkal teli múltadat.

Végh Sándor - Emlékek!

Végh Sándor

Emlékek!

Szél sincs már, mi lecsupaszítja utolsó életét
a fát, te is fázósan húzod össze magad, te kabát
csak egy burkolat, a szellő mégis felkelt ma már, könnyet csal ki szemedből irritációja, mégsem érdekel, közönnyel megtörli magát valaki, és megy tovább!

Megy bizony megy, mert ha sír térdreesik, vagy nem!
Odáig, hogy lehetetlen, és mégis! Amikor hazaér,
megtér, és nyugalom szállja meg, amit ma akart azt elért!
Mint szemben egy gerlepár, fészket épített, és elhagyta,
száraz kórók között a mihaszna biztonság, mégsem jutott
haza a nyugalom, egy röpte sem hív ide angyalom!

Hát így gondold át a mát, amely holnapra mégis tegnapra vált,
hiszen a tegnapelőtt előtted vált a sors irányt, sátrat ver ott,
ahol képtelenség, eszedbe sem jutna, hogy van benne cél,
és tartalom, hogy keresi az élményt, ami nem megadatott,
négytornyú kereszt feszítettje sem közelített egyetlen
gondolatban sem egy fehér blúzos pincérnő mosolyán!

Egy keresztje sem halott, alszik a becsapott világ,
reggeli bódulásként meglepetés ébred a Sallay utcán,
majd tétova keze mutat erre-arra, szűzélményt hozza
össze húsz éven át, hogy eltapossa csalódását, a Tettye
alján érzi, ezt a kifeszített elképzelését, keze
villámokat szór, gyáva ember sátrat összepakol.
Hazaszól!

DPanka - Míg ...

DPanka

Míg …

Sose érezd, szívem hogy remeg,
hogy karcolják kényes tegnapok.
Ha majd én abba belehalok,
nyugodtan sírj, ha végleg elveszek...

Könnyeidbe úgy feledkezem:
letörlöm gyöngyöző homlokod,
mosollyá simítva arcodon.
Látatlanul megérint kezem.

A csendedbe beleneszelek,
ahogy hozzád befurakodom:
Világod világomra vonom,
mint csillagokat a fellegek.

Te is rám lelsz, míg a lét pereg.
Szelíden szívedbe vibrálok,
ahol majd a végsőkig hálok,
míg azt érzem, szíved hogy remeg.

Kovács L. István - A Tél színe

Kovács L. István

A Tél színe https://www.youtube.com/watch?v=S-0nfYSnKDM

Őszi kopárság a hegy oldalán,
rőtbarna, mégis oly színtelen,
fáradt lesz tőle mindenem.
Borús, mogorva hangulatot áraszt,  
pedig szeretem a hegyeket,
de ennyire soha sem fáraszt.  
Nem suhannak madarak,
nem susog lomb, nem zeng az ének,
felborzolt tolla reszket a verébnek.  
Avar és avas fű száraz roppanása,
az örökzöldnek is barnul már az ága,
 mind-mind vár frissítő havazásra.  
Mert a hó adja meg a Tél színét,  
köd párával kínálja az ízét. 
  A barna már nem olyan sötét,
élénkül a fenyő tűlevele,
magába szívja, szomját oltja vele.  
És előmerészkedik a tarkasága,
gyerekek kacagó ujjongása,
hó görgetés „ember” lesz belőle,  
röpül a szánkó, ugorj el előle.  
Hógolyó repül, csatára, aki bátor,  
elkapta őket a téli-harci mámor
.

S ki vágyja a sétát az igazi csendben,
az most erőbe, hegyre menjen.
A friss levegőt harapni lehet,
harsog a csend, de nem bántja a fület,
és jól esik, hogy van egy kis szünet.
A télnek is van színe, varázsa,
bár az idő komisz, fú hideg szele,
de, ha hull a hó, ki törődik vele.

Lám Etelka - Hópelyhek

Lám Etelka

Hópelyhek

Ködlámpánk ezüstfénye villog esti félhomályban
Örömtüzek heves lángja izzik a téli éjszakában
Démonok, csábító szirének aranyhárfán zenélnek
Varázslatos fekete éjben hópelyhek szállingóznak
Aranycsengők csilingelnek a távoli holdfényben
Reszkető esti fények árnya csillog szép szemedben
Ámulva csodáljuk a szikrázó hótakarót s a síri csendet
Zsindelyes faházban kandalló tüze lobog, melegít szívet