Németi Csaba
Emlékszem rá
Emlékszel rá?
Szenvedést ragyogott szenvedésünk.
A gyönyör fáradt könnyeivel hullott szét.
S egymás feszülő izmaiban haltunk.
Halva sirattalak, halva sirattál.
Fájdalmas sóhajod vissza szállt a végtelenből,
S a fellobbanó gyászban támadtunk fel.
Újra magadba loptál, újra magamba loptalak!
Galamb repült az égen.
Falevél zizzent a halk, nyári szélben.
S ott, akkor!
Utolért bennünket a béke, a csend ölelése.
A gyönyör fáradt könnyeivel hullott szét.
S egymás feszülő izmaiban haltunk.
Halva sirattalak, halva sirattál.
Fájdalmas sóhajod vissza szállt a végtelenből,
S a fellobbanó gyászban támadtunk fel.
Újra magadba loptál, újra magamba loptalak!
Galamb repült az égen.
Falevél zizzent a halk, nyári szélben.
S ott, akkor!
Utolért bennünket a béke, a csend ölelése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése