Szabó Ila - Hófehér ágakra ...

Szabó Ila

Hófehér ágakra...

hófehér ágakra
rügyeket csókolnék
százszorszép mezőben
virágban fürödnék
napsugár-dalokra
táncokat pörögnék
zubogó vizekben
titkokba merülnék
       veled

de nincsen hely és nincs idő
csak lopott lenne a jövő
s hogy neked csalnod ne kelljen
s hogy nekem jobban ne fájjon
      még most
búcsúzom hát, Isten áldjon

Ódor György - Néma lélek

.kaktusz - Fény nélkül

.kaktusz

http://youtu.be/j4Est72MyM0

Tudod arra gondoltam,

hogy fény nélkül sötétben

a világ szépségei hiábavalóak,

időnként rémisztőek,

de ha fénytelen

az erdő mégoly zord is,

reggelre,

napfénybe érkezve,

lehet valóságos csoda a táj,

amihez nem fér a képzelet,

rémeknek nyoma nem marad…

sötét és ijesztő az éjszaka,

de ha az égen

a csillagok ragyognak,

s ha a hold is mutatja

fénylő orcáját,

akkor az csodálatos,

a holdvilágos,

csillagfényes éjszakánál

varázslatosabb nincs sok…

ez a mi csodálatos földünk

a Nap áldott sugarai nélkül

csak egy kietlen, sötét,

barátságtalan bolygó volna,

ideköltözni senki sem vágyna,

hiányoznának a feltételek,

nem lenne sehol egy virág, egy fa,

még egy szál fűszál se zöldellne,

nem lennének színek, nem lenne más,

mint a terméketlen, rideg sötétség…

s arra a bolygóra talán,

amelyiket nem ér soha fénysugár,

hasonlít a szeretet nélküli élet,

amit semmi fel nem melegít,

ami nem gyönyörködtet senkit,

nem hoz egy szál virágot,

ragyogó színeivel nem kápráztat,

benne lenni ijesztő és sötét,

de ha megszületik a fény,

a belső napsugár, a szeretet,

az élettelennek hitt tájon

az élet jelei megjelennek.

2012. december 27.

N. Horváth Péter - Ige, lent

N. Horváth Péter

Ige, lent

Nagyon földközelről törtem az Ég felé,
s nem kaptam senkitől jó lelki létrát.
A Hívást éreztem, mint aki sejtené,
létezhet lépő, ki önmagán lép át.
Azóta nyúlok és növekszem fölfelé,
de lehet, mindössze árnyékom nő csak.
Hitem a szív hite, s elmém a kételyé;
minden perc maga a kettétörő nyak.
- Csupán a reccsenő roppanás hallható,
ahogyan szándék és tett kettészakad,
amitől magába zárkózott lesz a szó,
mert a vágy, és a cél másfelé szabad.
A "másik" valóban sohasem érthető,
egy sötét zugban a "mag" maga marad,
úgy is, ha mennybolt van a szobán, s nem tető;
tükörként bízhatod bárkire magad. -

Ágai Ágnes - Téli gyász

Ágai Ágnes

Téli gyász

Síkos, hideg télben
csúszkálnak emlékeim,
az eresz alól lelógnak
kis csontváz jégcsapok.
Harap a szél,
sebemre hintőport szór a hó..
Nagyon magam vagyok,
belém fagy már a szó.

Medve Zsolt - Hóesés

Medve Zsolt

Hóesés

http://www.youtube.com/watch?v=NW4xzJuB1N0 

Csak állok, s nézem a széttárt karokkal álló kisfiú boldog arcát a sűrű hóesésben a téren. A hópihék, mintha apró kis angyalkák lennének, úgy táncolják körbe a kisfiút. Gyönyörű ez a látvány. A parányi kis jégkristályok tétova táncukat gyöngéd kis huppanással fejezik be a talajon, vagy épp a kisfiú kabátján, sapkáján. Elképzelem innen távolról, hogy milyen friss is lehet a levegő, melyre a kisfiú arcán lévő két halvány pirospozsgás folt enged következtetni. Nézem-nézem, s közben a téren szép lassan mindent elfed a friss, puha, és ropogós hó, mint fehér fátyol a menyasszony orcáját. A pihék egyre csak táncolnak, s táncolnak a levegőben. Az enyhe légáramlatokkal cseppet sem dacolva, különös kis körkörös táncuk úgy fest, mintha keringőt járnának a kisfiú körül, aki ettől oly boldog, hogy még innen is kivehető a határtalan öröm az arcán.

Aztán szép lassan kezdenek ritkulni a hópihék, s kevéske idő multán az utolsó táncos is fáradtan huppan le társai közé a földre. A kisfiú továbbra is ott áll széttárt karokkal, mint aki nem hiszi, hogy ezzel vége is van a különös keringőnek. Pedig vége van. A hóesés abbamarad, s a tér fehérbe öltözve, csöndesen várakozik. A látvány csodálatos. Olyan, mintha az egész teret paplannal takarták volna be, nehogy megfázzon. A kisfiú nyakában ott lobog a sál végén a rojt, s a sapkája teteje fehér a rátelepedett hópihéktől. A levegő tiszta és friss. Az apró kis madarak tollaikat felborzolva sorakoznak a lámpaoszlopokon, s szorosan egymáshoz bújnak. A kisfiú csak vár-várakozik, hátha újra kezdődik hamarosan a keringő, de valahogy nem akaródzik. Talán a többi táncos szégyenlős lenne? Lehet, de nem hinném…

Látván a kisfiú arcán az örömteli várakozást, megsajnálom őt -vagy talán magamat-, s kezembe veszem a félgömb alakú üveg papírnehezéket. A fejére fordítom, megrázom kicsit, majd ismét leteszem az asztalra és tovább gyönyörködöm a kisfiú örömében, s az apró kis jégkristályok tétova keringőjében.

Mert a boldogság, s öröm, ha létezik, akkor határtalan. Legalábbis ebben a kicsiny kis törékeny üvegbe zárt valóságban biztosan…

Balázs Danó Tímea - Telet lélegezni

Balázs Danó Tímea

Telet lélegezni

http://www.youtube.com/watch?v=ed_cInmpPFo&playnext=1&list=PL409B747EDFAA531C&feature=results_video

 

Igaz-fehér fák
kristályos ágainak
brillragyogása

csillag-illatot
porlaszt szerte a tájra.
Telet lélegző

hópehelytükör;
oxigénként létező
fagytisztasága.

Gubcsi Lajos - Örök szerelem

Gubcsi Lajos

Örök szerelem 

Engem látnak a halottak

Kíváncsi szemmel figyelnek

S nekem, a csend vándorának

Fényszőtt szőnyeget terítnek

Kissé bús lett a mosolyuk

De lelkük fehéren ragyog

S ha majd véget ér rabságuk

Ők lesznek az új angyalok

Nincs félelem, az est békés

És most már az élet sem fáj

Nem kínoz részeg ébredés

Zűr, szorítás a szív táján

Csak a szerelem! Hiányzol!

Fáj, hogy sárban, sírban nyugszol

DPanka - Csend felett

DPanka

Csend felett

Mért nem figyeltem rád
mért hajszoltam
mért is akartam
szökve azt az éjszakát
s terv, mely bevált
vörösboros csodás...

Aztán fájón a józanodás
nem tudtam mi vár
eltűntél, hol jársz.
s minden mi szép volt
ködös homály
sötét várakozás.

Remegő szívvel idéztem
ezernyi képet
ezernyi szót.
De csak a csend és a vád
mely örülten kiáltott
a hiányod úgy bántott.

Teltek a napok
hetek és hónapok
lelkemben a bűnös
képzetek szózatok
hibáztam jól tudom.

Kezem hiába nyújtom
mert nem volt szó
ami időben jól jön
nem volt állj,
hogy az ár ne sodorjon.

Hideg a Duna
már lelked odúja...

Maradt a kereszt
néked a sírodon
nékem a vállamon.
Felettünk egy darab ég
a csend felett egy kéz
bár nem látom,
de jól tudom
érzem, hogy jönnél
és újból megölelnél.
Én is úgy szeretném.

Paudits Zoltán - Gyémánt a nyomorban

Gligorics Teréz - Ott ...

Gligorics Teréz

Ott ...

Ott, ahol az ég és föld

forrón öleli át egymást

s a tegnap sietve eltalpal,

köt majd békét létem a holnappal.

Talán akkor a hajnal

nem szívemből hasad,

a reményről lehullik a lakat,

s a frissen hullott harmat

eloltja a tüzet,

melyet szerelmed gyújtott bennem

s én őrült kacagással zengem,

fényed éhhalált hal,

s ó, mily lángolással

várom azt a végső sóhajt,

mely egy marék földet dob

majd üszkös emlékedre.

Mély az emlék medre...

Lukács György - Az én imám

Lukács György

Az én imám

Hallgasd meg imámat,

S gyakorolj irgalmat!

Hallgass meg Ó Uram,

Hisz végtelen kegyelmed!

Köszönöm Te Neked

e végtelen kegyelmet,

s a végtelen türelmet,

amellyel léptemet

Kedvesemhez

egyszer majd elviszed.

Köszönöm ó Uram,

köszönöm Te Neked,

áldott legyen a Te Neved!

Nosztromosz - Holnap-talán...talány

Nosztromosz

Holnap-talán...talány

http://www.youtube.com/watch?v=V3XRlgEq7Yk 

Minden tűz kialszik egyszer, és minden lélek megfagy egy percre… mikor a láng ellobban.
Hiába minden szó és sikoly, nem segít a könyörgés, semmilyen ima, mert a szív könyörtelen!
Nincs megváltás és a béke is leomlik a földre, mikor az a szó elhangzik: Vége!
Miért fáj ennyire?

Igen, végül minden tűz hamuvá válik, és e hamvakat csak a szél kapja fel.
Tépett sebet hagy a lelken, és bár beheged… valahogy a vérzés sosem múlik el.
A könny porrá válik az arcon, és a szív, hangosan csörren mikor a földre hull…
de valahol mélyen, lelkünk egy kis szegletében… várjuk a holnapot!
Mert nem hisszük el, hogy örökké fájni fog.
Vagy csak hazugság a remény?
… és a kín végig bennünk él?

Holnap, majd holnap jobb lesz talán!
Talán…

De hány holnap kell a felszabaduláshoz?

Szomorúfűz - Minden szónál többet mond ...

Szomorúfűz

Minden szónál többet mond...

http://www.youtube.com/watch?v=ICDReFPVBFs

 

Hegyes tüske szúr szívembe.
Te messze vagy: hiányzol nagyon.
Most szívem vad dobogását hallgatom.
A fény, az életkedv is elhagyott.
Életemből kirepültél, mint a madár.
Nem lát szemem és a szívem nagyon fáj.
Ülök csendesen, fejem karomra hajtva.
Az éjszakáim kegyetlenek - sötét magányomba.
Minden szónál többet mond a szeretetem.
Csillagok fényén az estben veled álmodom
S minden éber pillanatomban

Rólad gondolkodom
Szívembe fészkelt szelíd bánatom
Kettőnkért is magamban imádkozom.

Novák László - Reméltem ...

Novák László

Reméltem…

Reméltem, hogy útjaink
egyszer majd újra találkoznak,
mint távolba két sínpár halad,
de az állomáson összefutnak.

S hébe-hóba megálló,
emlékeztet mi szép volt,
s ad majd két, külön
nyomsáv éltre tanácsokat.

Gondokat s bajokat,
mit felszabadult gőz okoz,
vagy „masiniszta” ha akarhat,
szeretne de nem irányíthat.

Reméltem, hogy útjaink
egyszer majd újra találkoznak,
de nem erőltetek s nem,
feszítek görcsösen határokat.

Mint távolba két sínpár halad,
de az állomáson összefutnak,
s reménykedem majd összeakad,
vágyom, de csak a remény marad.