DPanka - Csend felett

DPanka

Csend felett

Mért nem figyeltem rád
mért hajszoltam
mért is akartam
szökve azt az éjszakát
s terv, mely bevált
vörösboros csodás...

Aztán fájón a józanodás
nem tudtam mi vár
eltűntél, hol jársz.
s minden mi szép volt
ködös homály
sötét várakozás.

Remegő szívvel idéztem
ezernyi képet
ezernyi szót.
De csak a csend és a vád
mely örülten kiáltott
a hiányod úgy bántott.

Teltek a napok
hetek és hónapok
lelkemben a bűnös
képzetek szózatok
hibáztam jól tudom.

Kezem hiába nyújtom
mert nem volt szó
ami időben jól jön
nem volt állj,
hogy az ár ne sodorjon.

Hideg a Duna
már lelked odúja...

Maradt a kereszt
néked a sírodon
nékem a vállamon.
Felettünk egy darab ég
a csend felett egy kéz
bár nem látom,
de jól tudom
érzem, hogy jönnél
és újból megölelnél.
Én is úgy szeretném.