Gubcsi Lajos
Örök szerelem
Engem látnak a halottak
Kíváncsi szemmel figyelnek
S nekem, a csend vándorának
Fényszőtt szőnyeget terítnek
Kissé bús lett a mosolyuk
De lelkük fehéren ragyog
S ha majd véget ér rabságuk
Ők lesznek az új angyalok
Nincs félelem, az est békés
És most már az élet sem fáj
Nem kínoz részeg ébredés
Zűr, szorítás a szív táján
Csak a szerelem! Hiányzol!
Fáj, hogy sárban, sírban nyugszol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése