.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
hogy fény nélkül
sötétben
a világ szépségei
hiábavalóak,
időnként rémisztőek,
de ha fénytelen
az erdő mégoly zord
is,
reggelre,
napfénybe érkezve,
lehet valóságos csoda
a táj,
amihez nem fér a
képzelet,
rémeknek nyoma nem
marad…
sötét és ijesztő az
éjszaka,
de ha az égen
a csillagok
ragyognak,
s ha a hold is
mutatja
fénylő orcáját,
akkor az csodálatos,
a holdvilágos,
csillagfényes
éjszakánál
varázslatosabb nincs
sok…
ez a mi csodálatos
földünk
a Nap áldott sugarai
nélkül
csak egy kietlen,
sötét,
barátságtalan bolygó
volna,
ideköltözni senki sem
vágyna,
hiányoznának a
feltételek,
nem lenne sehol egy
virág, egy fa,
még egy szál fűszál
se zöldellne,
nem lennének színek,
nem lenne más,
mint a terméketlen,
rideg sötétség…
s arra a bolygóra
talán,
amelyiket nem ér soha
fénysugár,
hasonlít a szeretet
nélküli élet,
amit semmi fel nem
melegít,
ami nem gyönyörködtet
senkit,
nem hoz egy szál
virágot,
ragyogó színeivel nem
kápráztat,
benne lenni ijesztő
és sötét,
de ha megszületik a
fény,
a belső napsugár, a
szeretet,
az élettelennek hitt
tájon
az élet jelei
megjelennek.
2012. december 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése