.kaktusz - A szavak ...

.kaktusz

A szavak …

https://www.youtube.com/watch?v=BECZe9KX98Q

https://www.youtube.com/watch?v=tbnxG0nBEWI

Tudod arra gondoltam,
vannak gyönyörű szavak,
szépen csengőek köztük,
és értelmüknél fogva gyönyörűk:
amiket óvni kéne kincsként,
úgy is, hogy az érzelemmel telieket
nem átengedni a kötelező,
az udvarias szavak tárházába...
talán, amikor valaki használta először,
ami ma már természetessé vált,
(semmi különöset
ne keressen benne az ember)
a köszöntést,

hogy "jó napot kívánok",
az egy bátortalan
szerető szívűnek volt
a mélyről érkező kívánsága,
aki még azt, hogy szeretlek,
kimondani nem merte:
hiszen ilyen szépet lelkéből,
valaki kinek is kívánna,
mint annak,
akit szeret nagyon...
"jó napot kívánok"
boncolgatni eszébe
embernek nem jut,
se másképp értelmezni,
hazugságnak se hiszi senki,
egyszerű, udvarias formula,
veszélyt nem rejt magában...
mint ahogy az se, ha valaki
a szeretleket

alap nélkül használja,
az ember oly sokszor elmondja,
tudja ezt, aki kicsit is jártas a világban...
vessen az magára,
aki tudatlanságában
udvarias szót vesz komolyan,
aki valóságnak képzeli,
aki a semmivel feltöltődik,
s aki egyszer rájön a tévedésre,
vessen magára,
ha jut a földi mennyországból
a földi pokolba:
mert a szavak,
ugyanazok,
lehetnek útjelzők,
és vezethetnek végtelen labirintusba,
mérlegre nem lehet őket tenni,
az agy őket hinni akarja,
a lélek az igazságot megérzi.

2015. február 20.

Komáromi János - kevés szavam

Komáromi János

kevés szavam

kevés szavam

már mind nektek adtam

csak foszlott felhőkre hull még

néhány elkésett gondolat

kevés álmom

már mind letagadtam

de a hajléktalan szél hallja még

elcsukló hangomat

fekete városok

sötét könnyeibe burkoltam

Mindenségben békévé-oldott

illanó létemet

csukott ingem alatt

üresen dobban a sötét

de valahol a bordák mögött

még őrzöm örök fényemet

Mysty Kata - Érints meg rózsák türelmével

Mysty Kata

Érints meg rózsák türelmével

Egy jó szóval érints meg naponta,
csupán csak eggyel…
szerény bókkal itass,
szomjoltó kedvvel…

Érints meg mozdulattal, megbánó
bűntudattal, könnyet
felszárító meleg
mosolyokkal!

Érints meg a rózsák türelmével,
naiv gyermekséggel,
vigaszt merő
mákszemnyi hittel…

ki-kijózanító kedvességgel,
csak marasztaló két
kezeddel, küzdő
szeretetharccal!

Érints a hangoddal, simogass meg
ártatlan daccal,
csak Értemig harccal!
Nem hatalommal!

Pákozdi Sarolta - Az első szerelem

Pákozdi Sarolta /Mamuszka/

Az első szerelem

Fiatal koromban hallottam ezt a gagyi versikét: „az első szerelem a legszebb, a második lánggal ég, a harmadik kissé hűvös, a negyedik, mint a jég.”
Most a legtöbben keresgélik saját első szerelmük romantikus emlékét, pedig lehet, hogy nem találják meg, mert valójában azt sem tudjuk, milyen a szerelem és melyik az első: amelyik platói maradt és sóvárgunk utána máig is, mert szépnek hisszük ahhoz képest, amit választottunk, pedig talán, ha beteljesült volna, csúf emléket hagyott volna bennünk, ami minden emlékezésnél sajogna.
Sok felnőtt már óvodás korában szerelmesnek érezte magát és ezt ki is mutatta eléggé különös módon. Jól meghúzta a kislány haját, ha lány volt szerelmes kisfiúba, kiöltötte rá a nyelvét.
Ez lett volna a szép első szerelem? Miért is ne!
Lehetne emlegetni pillanatok alatt fellángoló szerelmet: meglátni valahol egy ismeretlent, és mennykőcsapásként érezni, hogy Ő az igazi. Többé sohasem látjuk, fáj kicsit az emlék. Lehet, hogy megismerjük, ő is viszonozza érzéseinket, együtt maradunk, de később jön a sok gond, és kiderül, nem egymásnak rendelt minket a sors. Lehet, hogy együtt öregszünk meg és szerelmünk barátságos szeretetté válik. Közben jönnek, akik másféle, de nagyobb vonzalmat váltanak ki belőlünk, és akkor úgy érezzük, hogy elkapkodtuk az első szerelmet.
Gyakran előfordul, hogy az első szerelem eleve reménytelen. Nagy a korkülönbség, szerelmünk tárgya már foglalt, észre sem veszi vonzalmunkat, esetleg elutasítja.
Milyen az első szerelem? Nem tudom, de csodaszép, fájó és ihlető. Igazolja nemi identitásunkat, életre kelti érzékeinket, hormonjainkat, elveszi józan ítélőképességünket.
Csak egy van belőle és emlékezünk rá, bármilyen volt is, szépnek érezzük, romantikusnak, szenvedélyesnek és örökké tartónak, akkor is, ha már elmúlt, mert „a második lánggal ég,” de hamar ellobban, „a harmadik kissé hűvös, a negyedik, mint a jég”- ahogy a régi versike írta.

Siktár Éva - Szívembe zártalak ...

Siktár Éva

Szívembe zártalak ...

https://m.youtube.com/watch?v=6kgg6bd4FV8

Szívembe zártalak, óh kedves,
innen Te már nem menekülsz,
tudnod kell, míg élek, úgy kellesz,
érintésemtől felhevülsz.

Csókollak százszor, égsz a vágytól,
hogy szeretkezz újra velem,
erről szól életünk, mi másról?
Egyedül Te érintsd kezem.

Bársonyos hajnalon nézz reám,
a kis szívem érted remeg,
simítom arcod, terápiám,
ugye, hogy ez jó, kell Neked.

Édes a pillanat, megható,
gyöngyszemként ragyog mosolyod,
azt mondod, nekünk ez nem való?
Ne hidd, szeretni jó dolog!

Szívembe zártalak óh, kedves
álomba ringatlak, aludj,
velem vagy, ki örökké szeret,
az érzés soha nem fakul.

Szuhanics Albert - Emlék

Szuhanics Albert

Emlék

Az idő sötét fátyolán át,
Halvány fények villannak fel,
Egy pillanatra csak,
Mint elmosódott árnyak,
S elolvadnak, mint hópehely.
Az évek mély árkot véstek,
S a szakadék egyre mélyebb.
Lenn, csak itt-ott égnek fények,
Rossz emlékek és a szépek,
Elmosódnak és kiégnek,
Elsüllyednek, ködbe vésznek.
S nem marad már semmi végleg...
Csak a te szép arcod nevet,
Nap-mosolyod, smaragd szemed
Minden ködön átragyog.
És felgyújtja a napot
Lelkem sötét kamráiban.
S hideg szívemen átrohan
A szerelem forró tüze.
Feloszlatva a ködöt
Egy régi szerelem örök
Emlékén.

Kópis Eta - Engedd, óh!

Kópis Eta

Engedd, óh!

Engedd, óh! Engedd,
hogy fogjam kezed.
Hogy magányodból
hozzám emeljelek.
Engedd és add át
szíved, lelked!
Engedd, hogy szívből
szeresselek!

Nézd el hibám,
és tedd túl azon
magad, hogy osztom
véled néha bánatomat!
Hallgasd, óh hallgasd
meg kérésemet! -
Szeress, óhajts, kívánj,
ahogy én tégedet!

Óh, meglátod ..., szép lesz
napod, órád, élted,
ha célommal - célod
te is; - elérted.
Egymás kezét fogva
járjuk utunk.
Egymás nélkül élni
már soha nem tudunk.
Te utánam vágysz,
s én rád éhezem.
Gyönyör lehet majd
újra élted s éltem.
Öregség és gond nem
fájhat már nekünk,
s magánytól kicsit
sem szenvedhetünk.

Tegyünk hát lépést
egymás felé bátran,
ne süppedjünk el -
- sárban, mocsárban!

Úgy ahogy ifjan,
merjünk remélni!
Boldogságban mélyre merülni!
Ahogy kapjuk - szeressük
e rongyos életet.
Fogadjuk békésen,
amint lehet!

Eddig is bírtuk,
hordoztuk keresztjeink'.
Elszálló éveink már
semmit nem keserít.
Járjuk utunkat kézenfogva,
rossz napjainkat sutba dobva.
Csak a jóra, szépre emlékezve,
és ne tegyünk egymásnak
soha keresztbe!

Koszpek Ferenc - Amire vágytam

Koszpek Ferenc

Amire vágytam

https://m.youtube.com/watch?v=zrx-k3GpYn0

Vérem pezseg, szívem dobban,
Érzem, hogy ez így van rendben.
Gitár szólalt meg a csendben,
Rákezdte, s zeng egyre jobban.

Eddig kerestem, hogy hol vagy,
Bejártam Földet, s a Tengert,
Oly rég kutattam az EMBERT.
Lásd, velem jobb! És otthon vagy!

Dalra fakadt most a lelkem,
Ontja magából a zenét,
Gátlás nélkül húzza testem.

Semmivé foszlik a remény?
Ábránd maradsz, s hasra estem?
Gyere! Kérlek, légy az enyém!

Margot - te vagy nekem

Margot

Te vagy nekem

A Napfény! Agyamba hasít,
Ha reád tekint a szemem.
Hullámzik a sejtjeimben
Ez a különös szerelem.

Mikor már nem látok jövőt,
Csak mély, fekete felleget,
Megjelensz az életemben,
S arannyal fested az eget.

Napsugár vagy napjaimban!
Kavargó, bús, édes dallam!
Minden apró rezdülésben,
Lüktetsz a véremben halkan.

Lét lettél az életemben!
Megigéz minden pillanat.
Érintésed tüze perzsel,
Ha vágyad a karjába kap.

Titkolt világod befogad,
Egy életre magába zár.
Valós jelenünkké válik
Ez édes élet, s bús halál.

Leleszi Balázs Károly - Hajnali imádság

Leleszi Balázs Károly

Hajnali imádság

A szeretetből fakadó imádság,
mit szívünk üteme diktál,
libegve leng, követi a lélegzet erét,
mezítelen minden hangsúly,
az ég kristálytengere felé tör – s nincs
a hústestben áthágás,
mely visszatérni igyekezne az Éden vétkéhez,
s az egymásra-mutogatáshoz.

Jelenlétből fakad, és valami lágy,
áttetsző és fényes megfoghatatlan anyagból.
Az élet öröme magasra hág.
A hajnal eresztékei közt fény szivárog.
S ekkor a szívből fakadó imádság beletorkollik
a Napkelte leheletébe,
befogadja és továbbmondja
a szeretetről szóló örömüzenetet.

Szeles Csabáné - Éjszaka csöndje

Szeles Csabáné

Éjszaka csöndje

https://m.youtube.com/watch?v=fgN1Sj64wMg

Fénylő csillagod ragyog indigókék égen,
Vágy pamlagán pihen, sóhaja a szélnek.
Nyári forró éjszakában hűsítő fuvallat,
Kitárt ablakom balkonján csendülő, éji dallam.
Baldachin függönyén lebbenő szerelmes szerenád,
Éjszaka csöndjében zúg, mint hullámzó tengerár.
Álmok útján felragyogsz, mint fénylő Napsugár,
Betölti szívemet lényed, nekem te vagy a boldogság.
Hajnal hasad, békésen pihenek, karjaidba zárva,
Lelkemben őrzöm álmodat, fénylő csillogásban.

Csoóri Sándor - Homlokod homályából

Csoóri Sándor

Homlokod homályából

https://m.youtube.com/watch?v=VcM8gfRUwRU

Kiszolgáltatsz a boldogságnak

s már nem is tiltakozhatok.

Elmentél s nyomban esni kezdett a hó,

hogy itt maradjon belőled valami.

És fújni kezdett a szél is a te kedvességed közeléből,

attól piros a képem:

járok azóta hömpölygő huzatban,

utcákat fölsebző zenében.

S elképzelem közben a tavaszt, az aranyat párolgó völgyeket,

ahol velem szerettél volna járni –

A hajad, a hajad fészket kereső fecske,

a Napba akar szállni.

Elképzelem a szerelmet is, de csalódom:

jobban szeretsz te, jobban:

Kitalálod nekem a nevetést, mielőtt elzuhannék

hazátlan pillanatokban.

A folyó zöld, az ég homályban van, a szőlővessző meg a földben.

Egyszerre látom őket mégis, ha rád gondolok.

A nyár ideszalad, a tavasz itt topog

s homlokod homályából csapkod felém egy lepke.

Baranyi Ferenc - Szeretnék

Baranyi Ferenc

Szeretnék

Szeretnék:
kimenni messze, a víz partjára
s a lemenő nappal szembenézve
nekidőlni egy fának.
Hetenként többször.
A fejemet is hátravetve
hallgatni a halk szúnyogdongást,
meg a zsongó, csobogó vizet,
mikor beszél a Csenddel.
Úgy maradni,
míg feljönnek a csillagok
és simogató ezüst fényüket
fejemre hintik.
...Először egy napig maradni ott
azután két napig,
azután három napig,
azután mindig...

Tompa Mihály - A holdhoz

Tompa Mihály

A holdhoz

Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek asszonya!
Ha nem piroslik már az égnek
Felhőin a nap alkonya.

Mig szép arcid halvány sugára
A tiszta égen fönn ragyog.
Bár fájdalmimnak nincs határa,
Ugy képzelem: boldog vagyok.

Ha volt egykor szivemnek búja,
Sugáridnál elsirtam én;
Boldogságomnak más tanúja
Ha nem volt a leány ölén:

Te nyájasan reám mosolyogtál,
Mint én, szeretve egykoron,
Midőn epedve andalogtál
A szép arkádi pásztoron.

S mióta kínom rabja lettem,
Te, most is részvevő barát,
Magas pályád körét felettem
El-elborúlva lenged át.

Oh csendes éjek néma őre!
Lágyan nyögő szellőiden
Küldj álmot a bús szenvedőre
S ha nyugtató ölén pihen,

A felkelendő nap világán
Nem ébred ő; sugáridon
Végetlenűl alunni kíván,
Miként a hű Endymion.

Szilágyi Domokos - Jegenyék között

Szilágyi Domokos

Jegenyék között

Kicsillagzott-egű éjjel
jegenyefák lombja rezgett.
Ágaikon szellő himbált
egy-egy holdsugár-gerezdet.

Jegenyesor csillogtatta
előttem a messzeséget,
- s úgy akartam, hogy az utam
karod között érjen véget.

Kicsillagzott-egű éjjel
száz jegenye fényben fürdött.
Ágaikról rám mosolygott
ringva egy-egy szőke fürtöd.