Kópis Eta - Engedd, óh!

Kópis Eta

Engedd, óh!

Engedd, óh! Engedd,
hogy fogjam kezed.
Hogy magányodból
hozzám emeljelek.
Engedd és add át
szíved, lelked!
Engedd, hogy szívből
szeresselek!

Nézd el hibám,
és tedd túl azon
magad, hogy osztom
véled néha bánatomat!
Hallgasd, óh hallgasd
meg kérésemet! -
Szeress, óhajts, kívánj,
ahogy én tégedet!

Óh, meglátod ..., szép lesz
napod, órád, élted,
ha célommal - célod
te is; - elérted.
Egymás kezét fogva
járjuk utunk.
Egymás nélkül élni
már soha nem tudunk.
Te utánam vágysz,
s én rád éhezem.
Gyönyör lehet majd
újra élted s éltem.
Öregség és gond nem
fájhat már nekünk,
s magánytól kicsit
sem szenvedhetünk.

Tegyünk hát lépést
egymás felé bátran,
ne süppedjünk el -
- sárban, mocsárban!

Úgy ahogy ifjan,
merjünk remélni!
Boldogságban mélyre merülni!
Ahogy kapjuk - szeressük
e rongyos életet.
Fogadjuk békésen,
amint lehet!

Eddig is bírtuk,
hordoztuk keresztjeink'.
Elszálló éveink már
semmit nem keserít.
Járjuk utunkat kézenfogva,
rossz napjainkat sutba dobva.
Csak a jóra, szépre emlékezve,
és ne tegyünk egymásnak
soha keresztbe!