Csoóri Sándor
Homlokod homályából
Kiszolgáltatsz a
boldogságnak
s már nem is
tiltakozhatok.
Elmentél s nyomban
esni kezdett a hó,
hogy itt maradjon
belőled valami.
És fújni kezdett a
szél is a te kedvességed közeléből,
attól piros a képem:
járok azóta hömpölygő
huzatban,
utcákat fölsebző
zenében.
S elképzelem közben a
tavaszt, az aranyat párolgó völgyeket,
ahol velem szerettél
volna járni –
A hajad, a hajad
fészket kereső fecske,
a Napba akar szállni.
Elképzelem a
szerelmet is, de csalódom:
jobban szeretsz te,
jobban:
Kitalálod nekem a
nevetést, mielőtt elzuhannék
hazátlan
pillanatokban.
A folyó zöld, az ég
homályban van, a szőlővessző meg a földben.
Egyszerre látom őket
mégis, ha rád gondolok.
A nyár ideszalad, a
tavasz itt topog
s homlokod homályából
csapkod felém egy lepke.
https://m.youtube.com/watch?v=VcM8gfRUwRU
VálaszTörlés