2015. február 24., kedd

.kaktusz - A szavak ...



.kaktusz
A szavak …

Tudod arra gondoltam,
vannak gyönyörű szavak,
szépen csengőek köztük,
és értelmüknél fogva gyönyörűk:
amiket óvni kéne kincsként,
úgy is, hogy az érzelemmel telieket
nem átengedni a kötelező,
az udvarias szavak tárházába...
talán, amikor valaki használta először,
ami ma már természetessé vált,
(semmi különöset
ne keressen benne az ember)
a köszöntést,
hogy "jó napot kívánok",
az egy bátortalan
szerető szívűnek volt
a mélyről érkező kívánsága,
aki még azt, hogy szeretlek,
kimondani nem merte:
hiszen ilyen szépet lelkéből,
valaki kinek is kívánna,
mint annak,
akit szeret nagyon...
"jó napot kívánok"
boncolgatni eszébe
embernek nem jut,
se másképp értelmezni,
hazugságnak se hiszi senki,
egyszerű, udvarias formula,
veszélyt nem rejt magában...
mint ahogy az se, ha valaki
a szeretleket
alap nélkül használja,
az ember oly sokszor elmondja,
tudja ezt, aki kicsit is jártas a világban...
vessen az magára,
aki tudatlanságában
udvarias szót vesz komolyan,
aki valóságnak képzeli,
aki a semmivel feltöltődik,
s aki egyszer rájön a tévedésre,
vessen magára,
ha jut a földi mennyországból
a földi pokolba:
mert a szavak,
ugyanazok,
lehetnek útjelzők,
és vezethetnek végtelen labirintusba,
mérlegre nem lehet őket tenni,
az agy őket hinni akarja,
a lélek az igazságot megérzi.

2015. február 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése