Szomorúfűz - Életem fénysugara

Szomorúfűz

Életem fénysugara

https://m.youtube.com/watch?v=UyuBTsbaelU

A fák ködruhába burkolóznak

A Hold a homály mögül kacsingat

Apró kis csillagok sápatagok

E csendes estéken rád gondolok

Szerelmes szívem vad vágyban dobog

Lelkem szeretőn mindig feléd lobog

Dallam húrokon száll üzenetem

Szeretlek: az érzés mélyen bennem

Látom kezed, ahogy a messzeségből int

Szemed, mely aranylóan felém tekint

Ajkad, mely suttogóan nekem üzen

Életem fénysugara te vagy nekem

Ádám J. Csaba - Benned ...

Ádám J. Csaba

Benned …

Benned éled a szó,
benned éled a kép,
benned éled, mi
nékem olyan szép.

Benned éled a dal,
benned éled a líra,
benned éled, mi tőled
lelkembe van írva.

Benned éled a
nevetés, boldog
harsogása a nyárnak,
benned éled a létem,
ha csuda őszökben is
téged - téged várlak.

Benned éled a virág, s
benned az illat,
benned éled a
szívremény, ha karom
téged ringat.

Benned éled a féltő
szeretet,
bennem éled a lelked,
ha foghatom drága
kezedet.

Bennünk éledjen az
igaz ölelés, mi őszinte
és tiszta, éledjen boldog
jövő, mit a múlttal nem
feledünk sírva.

Benned legyen az
életem, bennem élj
örökké énnekem,
benned éledjen
békélt csendem,
benned éledjen világi
szerelmem.

Benned éledjen
minden csillag, ha
távolról is hívlak,
benned éledjen a fény,
hogy a sötétben is
reád találjak én.

Fényeddel éltess,
hogy örökké
élhessek, s mindent,
mi van benned
óvva, vigyázva
félthessek.

Hogy véled élhessem
volt létem, s jelen
álmom, lelki széped,
mi örökkön - örökké
szíved virágai közt
vélem benned...
újra - újra éled.

(2015. július 26.)

Nagy Ilona - Hisz fáj megint

Nagy Ilona

Hisz fáj megint

https://m.youtube.com/watch?v=VtKDPNxPfCw

Konok sötét kereng a fák alatt,

nem ér le már a lámpafény,

s a nap, ha volt, hát elbukott,

soványka sárga könny csorog

az ablakok koszos szeméből.

Esőköpenybe várt a hét,

megannyi szép varázsszemét lehunyta,

s didergő álmaimba bújt a láz,

ahol a tarka vázlatok között

tücsökzenét s színes virágot sírt a rét,

madárdal ült az ághegyen,

s a gondolat, hogy újra így legyen,

vidáman ringva fennakadt,

ma már csak lóg, de mégis ott maradt

megázva még, az elme cifra tornyain.

Neved cipelve mint ruhára gyűlt sarat,

nehéz az út, hiába futna most a táj,

komor az ég, s a félhomály ma nem segít,

kerengve jár a fák alatt valami józanság,

valami árva vágy, s valami indulat,

mi rendre int, követ szedek a parton,

ráírlak, dobnom kell, hisz fáj megint.

Csorog,  akár az ablakok szemén

a gyenge fény.

Paudits Zoltán - Ima

Paudits Zoltán

Ima

Uram, add, hogy minden
helyzetben hű gyermeked
legyek!
Senki és semmi ne törje
meg a hitemet!
Add, hogy örökké Tebenned
éljek!
Erősítsd a lelkem, többé
sose féljek!

Kandrács Róza - Szemeddel láss ...

Kandrács Róza

Szemeddel láss …

Szemeddel láss,
lelkeddel érezd.
A csodát mit ,
adhatok néked.
Szavam hozzád száll,
súg neked ezer csodát.
Az éteren a végtelenen át.
Nincs benne fizikai való,
csupán egy álom,
de szép és jó.
Nem bántanak a szavak,
sebet nem szakítanak.
A válás sem nehéz,
egy katt és ennyi az egész.
Pótlék csupán úgy hiszed,
de egyszer majd megérted.
Nem az mindig a való,
ki hozzád bújik ,de csaló.
Mi boldogított tán nem is létezik,
mire megszoknád elveszik.
Boldogság,ábránd,álom,
széttépett falevél.
Mit gyorsan tova sodort ,
a kósza őszi szél.
Úgy jött mint a hajnal,
piros színben ragyog.
S mint szivárvány az égen,
el is tűnt már legott.
Szerelmed egy életen át,
sirathatod.

Fazekas Miklós - Örök Karácsony

Fazekas Miklós

Örök Karácsony

Erdő titkos rejtekén,

(lehetnénk akár Te, meg én…)

egymáshoz búvik két szeretet,

melengetnék jéghideg testüket.

Nincstelenek, kincstelenek,

csak szívük meleg, s a szeretet –

„ Jézus, Mi hiszünk Neked! ”

A fenyőkön oly különös a csillogás.

Imájukat nem hallja senki más,

csak egy ottfelejtett

tegnapi hóember figyel

zúzmarás, fekete gomb-szemeivel.

***

S szóla az Úr:

„ Szeretteim, ti szegény jámborok!

Most vélem jöttök, s lészen

gyönyörű Örök Karácsonyotok! ”

***

Kedvesem, most már ne félj,

nézd csak, átölel bennünket a Fény!

Minden más lesz, mint eddig volt.

S lassan takarójuk alá búvik

a halálosan fagyos

Karácsonyi Hold…

Lyza - Karácsonyi gondolatok

Lyza

Karácsonyi gondolatok

Ilyenkor a szív sem kemény,
tündököl szentestén a fény.
Boldog, kedves és derűs arc,
szeretet kell, nem ám a harc.

Élj még e percben a mának,
az élet, a magány fájhat.
Sziporkáznak a csillagok,
sok gyermek szeme felragyog.

Az Úr szeret, téged vezet,
ne engedd el ezt a kezet.
Az élet sokszor mostoha,
ne add fel semmiért soha..

Hallgasd a csengő dallamot,
kint szikráznak a csillagok.
Békés és nyugodt az ünnep,
a világ baja szűnik meg.

.kaktusz - A lélek öröktől való ...

.kaktusz

A lélek öröktől való …

https://www.youtube.com/watch?v=AaCkVDF1VDU

Tudod arra gondoltam,

talán, mert ránézésre egyforma,

nincsen külön szó a lélek,

és a testnek a dolgaira,

pedig a különbség hatalmas,

hogy valaki a hitét,

a szeretetét honnan meríti,

ha az ész diktálja,

az vélt, vagy valós tudása a dolgoknak,

a kettősség az embert megzavarja,

az örök hűséget, szeretetet

komolyan gondolja,

bizonyság rá száz van,

de az idő megemészti a bizonyítékot,

és marad az ember üresen,

mert a mulandót gondolja

örökkévalónak,

sokszor esik a hazugság bűnébe,

olyankor,

amikor komolyan hiszi,

vannak érvei,

az esküt rá bátran teszi,

pedig az idő azt mutatja,

az indokok hamisak voltak,

mulandó volt a hit,

mulandó a szeretet,

de a lélek hitének,

a lélek szeretetének

nincsen vélt, vagy valós,

ésszel magyarázható oka,

a szeretetét, a hitét, magában,

nem az elévülő tudásában hordozza,

ő csupán egy láthatatlan érzés,

olyan erő az mégis,

ami megcáfolhatatlan,

az egyértelmű tapasztalat

nála vall kudarcot,

a külső benyomás elmúlik,

de megmarad a szeretet, a hit,

talán, mert a lélek öröktől való,

a benne született érzés sem halandó.

https://www.youtube.com/watch?v=6BA23LnXYug

2010. 12. 14.

Kamarás Klára - Horizont

Kamarás Klára

Horizont

  Tudom, hogy közelít a perc,
mikor minden megáll. A horizont,
a kéklő, édes messzeség,
mint felkiáltójel hasit az égbe,
s szürkére árvult, rezignált közöny
suttogja utoljára: vége.
De addig , addig égjen minden gyertya,
zengjen a dal mint régen, tegnap és ma,
s a test, lehet bár gyenge és beteg,
amíg van gondolat, akad ki értse meg.
Meghal a vágy, meg a bársony tekintet,
összeszűkül s körbezár csöpp világom,
de biztatom magam:
Amíg az öntudat, a lélek él, s szabad,
az utolsó percig ne hagyd magad!

Pénzár Miklós Csaba - Hópihék ...

Pénzár Miklós Csaba

Hópihék...

Felgyullad egy kis láng
aztán lassan még egy
Aztán már sokkal több

A szívekben

 már ott a láng
Szemekben is ragyognak
Könnyeken át is csillognak
Mindegyikben ezer pici ég
A szeretettől hát kipirulnak
A Földre csillagokat szórnak

Gyönyörű a Hold
Már Neked dalolt
Hallod a bűbáját
Kivételes hangját
Mesélt és suttogott
Lassan elvarázsolt
Hintett Rád álmot
Szépen elaltatott !

A titok szívedben él
Csakis Veled beszél
Nem árulod soha el
Elkerülhet a magány

Ecsedi Éva - Csóktrilógia

Ecsedi Éva

Csóktrilógia

Napcsók

Karjaimba hanyatlik a Nap
szerelmesen csókolva tűröm
miközben izzik sistereg a bőröm
forró szerelme szívembe árad
cseppfolyóssá marja számat
nem enged szorít erősen
s testemet követeli éhesen
belém hatól keményen a lángja
s egy lobbanással égek el
kupac hamuvá válva...
*
Holdcsók
 
Kékes fényével takarta be testem
jéghideg sugarával magához láncolt
delejes szemével hipnotikus álomba rántott
szorosan átölelt jéggé dermesztette lelkem
csókolt csókolt csókolt a Hold csókolt
darabokra roppantva törékeny szerelmem
csillagporrá zúzva hajnali harmattal földre zuhanok
virágos mezőkön holdvirággá válva szikrázva ragyogok...
*
Csillagcsók

Roppan a hó a talpam alatt téli éjen
szikráznak a csillagok fenn az égen
szerelmes szívemmel csókokra gondolok
halkan egy kis dalocskát dúdolok
egy csillag vált ki a többi közül
hozzám siet felém repül
sugarával érinti nyakam
lágyan csókolja ajkával ajkam
körülöleli testem magához von
szerelmével hajamba ezüst koszorút fon.

Radnai István - Megjött a tél

Radnai István

Megjött a tél

kósza áramok zsibbadnak bennem
hárman húzzák takarékosan
bánnak a vonóval apró fehér
kottafejek hó hull szél oboázik

végtelen dallam hallgatója véges
álomban tanulom új dimenziómat
ha egy taktus kimarad átlendülök
az újon két hanggal lejjebb

vagy magasabban választhatok

fújja az ablak teli tüdőből
valaki dobol a redőnyön kivégez

Pákozdi Sarolta - Ködös napok

Pákozdi Sarolta

Ködös napok 

Fagyos föld fölött
hömpölyög a sűrű köd,
permet hull a fákra,
leveletlen ágra.
Fekete madarak foltja
gyászpecsét az őszi múltra.
Fagyos a lelkem és üres,
derűs emlékeket keres.
Imára kulcsolom kezem,
Uram! esedezem,
csak a Semmit kérem,
földre hull a térdem.
Rég meghalt a remény,
mégis keresem én.
A fagyos föld fölött
füstöljön szét a köd,
ragyogjon ránk a téli nap,
legyen a faág havas!
Köszönöm, hogy meghallgattál,
köd helyett szép havat adtál.
Zúzmara díszlik a bokrokon,
gyülekezik a sok madár rokon.
Ünnepeljen a természet!
Legyen enyém az enyészet!

Zsiga Lajos - A holnap

Zsiga Lajos

A holnap

az idő része vagyok.
emléktelen fuvallat.
redukált plazmavillanás,
a mérhetetlen fénycsóván.
egy elejtett vessző
a szó után.
egy megcsillanó porszem
az út porán,
mit betakar az alkony,
ki a fehér falakról
csordogál,
mint vöröslő fájdalom
mint belőlem kiáltó szó
vonagló félelmem
remegve kutat,
idegenek között
barátot,
de ismeretlen a szó,
s mint kövek
hallgatnak.
hiába vallatom
néma ajkukat.

az idő része vagyok
mint mindannyian
parányi villanások
a mérhetetlen fénycsóván
beszélő hangok,
dal, vers, s a szent ige.
üvegkristály torkokból,
miért nem tör fel, ide

hallgatom a csendet,
ahogy bennem remeg.
a villanásnyi időt nézem,
miben szétolvad testem.
az időt mi olykor ellök,
néha magához ölel.
s mint filmkockák,
egymás után pörögnek
a fekete fehér képek,
hol lassan,
hol szélsebesen.

az idő része vagyok.
alkotnak
én alkothatok.
teremtettek
én teremthetek.
halált és életet.
a végtelen része vagyok.
az ég könnyeiben
zokogok.
talán egy vagyok.
mögöttem tízmilliók
sorakoznak,
kiken lelkem vándorolt
tovább adva
a holnapot.

Pataki Glica - A didergő Világ

Pataki Glica

A didergő Világ

A hidegtől dermedt kezemet,
Ujjaid melegével melengetted,
Selymes, fehér szakálladdal, az
Arcomra lopott csókodat,
Elrejtetted.
Véletlenül Poéta vagy Te is,
Sebbel-lobbal lobbansz lángra,
S lángoló
Szerelmünk
Odaadjuk
A didergő Világnak.