Pákozdi Sarolta
Ködös napok
Fagyos föld fölött
hömpölyög a sűrű köd,
permet hull a fákra,
leveletlen ágra.
Fekete madarak foltja
gyászpecsét az őszi múltra.
Fagyos a lelkem és üres,
derűs emlékeket keres.
Imára kulcsolom kezem,
Uram! esedezem,
csak a Semmit kérem,
földre hull a térdem.
Rég meghalt a remény,
mégis keresem én.
A fagyos föld fölött
füstöljön szét a köd,
ragyogjon ránk a téli nap,
legyen a faág havas!
Köszönöm, hogy meghallgattál,
köd helyett szép havat adtál.
Zúzmara díszlik a bokrokon,
gyülekezik a sok madár rokon.
Ünnepeljen a természet!
Legyen enyém az enyészet!
hömpölyög a sűrű köd,
permet hull a fákra,
leveletlen ágra.
Fekete madarak foltja
gyászpecsét az őszi múltra.
Fagyos a lelkem és üres,
derűs emlékeket keres.
Imára kulcsolom kezem,
Uram! esedezem,
csak a Semmit kérem,
földre hull a térdem.
Rég meghalt a remény,
mégis keresem én.
A fagyos föld fölött
füstöljön szét a köd,
ragyogjon ránk a téli nap,
legyen a faág havas!
Köszönöm, hogy meghallgattál,
köd helyett szép havat adtál.
Zúzmara díszlik a bokrokon,
gyülekezik a sok madár rokon.
Ünnepeljen a természet!
Legyen enyém az enyészet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése