Fazekas Miklós
Örök Karácsony
Erdő titkos rejtekén,
(lehetnénk akár Te,
meg én…)
egymáshoz búvik két
szeretet,
melengetnék jéghideg
testüket.
Nincstelenek,
kincstelenek,
csak szívük meleg, s
a szeretet –
„ Jézus, Mi hiszünk
Neked! ”
A fenyőkön oly
különös a csillogás.
Imájukat nem hallja
senki más,
csak egy ottfelejtett
tegnapi hóember
figyel
zúzmarás, fekete
gomb-szemeivel.
***
S szóla az Úr:
„ Szeretteim, ti
szegény jámborok!
Most vélem jöttök, s
lészen
gyönyörű Örök
Karácsonyotok! ”
***
Kedvesem, most már ne
félj,
nézd csak, átölel
bennünket a Fény!
Minden más lesz, mint
eddig volt.
S lassan takarójuk
alá búvik
a halálosan fagyos
Karácsonyi Hold…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése