Siktár János - Akár a fénylő Nap ...

Siktár János

Akár a fénylő Nap …

Akár a fénylő Nap, én úgy szeretlek
minden érdekek és feltétel nélkül,
gyengéden, és csakis téged egyedül.
ahogyan kell, forró szívből szeretve.
A fényes napsugár sosem kérdezi,
hogy vajon mennyit is érhet a fénye,
hogy esetleg mit kaphatna cserébe.
és tudom, hogy ő nem is mérlegeli,
Ő csak fényesen tündököl és árad
de érte ő sohasem kérne árat,
gyengéden simogat majd és átölel,
hidd el édes, hogy én sem mérlegelem,
hogy Te hogyan és miként szeretsz engem,
csakis teljes szívből szeretlek téged.

.kaktusz - Törvény e a szeretet ...

.kaktusz

Törvény e a szeretet …

 https://www.youtube.com/watch?v=725bGuYcXAg

Tudod arra gondoltam,

az ember olyan,

mint az az öntörvényű gyalogos,

akinek a közlekedésről

elképzelése van sajátos,

a táblákat, a lámpákat

figyelembe nem veszi,

s ha egyszer egy autó elüti,

hibáztat Istent és embert is,

hibázhat mindenki,

csak ő maga nem hibázhat…

talán az élethez,

az élet élhetőségéhez is van

szabály, ha nem is embertől,

istentől való,

de az ember bizalmatlanságában

új törvényeket gyártott magának,

s a valódi életet felcserélte

az élet fenntartásának

legyőzhetetlen kényszerével,

mintha csak azért lenne a motor,

hogy töltsenek belé üzemanyagot,

a nagy élni akarásában

az ember élni elfelejt,

elfelejt az ajándéknak örülni,

pedig talán azért kapta

ezt az égi óceánon lévő

gyönyörűséges szigetet,

hogy érezze jól magát rajta,

hogy legyen ez csodálatos helye

a boldogságnak,

hozzá minden adott volt,

de ő inkább új törvényt hozott,

amiből a valódi életet kizárta,

ettől lett a sorsa

rabszolgasorshoz hasonló,

dolgozik látástól vakulásig,

csak hogy éljen jól,

hogy működjön a motor,

(de vajon a mozgatóerő mire való?)

közben

szidja, mint egy hajcsárt,

szegény ártatlan életet...

pedig ő nem vár el semmit,

semmi lehetetlent,

az ő törvénye a szeretet

az életet nem csak élhetővé,

de gyönyörűvé tenné,

ha az ember engedné.

https://www.youtube.com/watch?v=AHCpDB1MDy0

 2011. április 27.

Ódor György - Szelek szárnyán

Ódor György

Szelek szárnyán 

Tenger vízét, mikor megloptam,
azt érezhetted csókjaimban.
Nap tűzében, ha égett lelkem,
az a virág nyílik kertedben.

Szelek szárnya, ha messze vitt el,
megőriztél kicsi szívedben.
Esőcseppek, ha rámhajoltak,
könnyekkel fizettél a sorsnak.

Tenger vize és szelek szárnya,
esőcseppek és tűz virágja!
Ennyi vagy nékem és ez minden,
ne legyen ennél nagyobb kincsem.

Ligeti Éva - Vihar

Ligeti Éva

Vihar

 https://www.youtube.com/watch?v=3EXZxpBoqPU

mondom, hogy semmi baj!

elhal és elinal

a vihar

messzeségbe tolja

villámát nem szórja

számolja

dörgéssel riogat

nem okoz kínokat

hívogat

…

majd haragra vált át

nem pislognak lámpák

látják

villannak sötétben

fergeteges fények

zenélnek

remeg minden ízében

megfeszül ívében

színében

pokoli félelem

természeti elem

nem merem

kémlelni az eget

elbújok,ha lehet

reszketek

becsukom a szemem

mígnem csendesen

elered

az eső - már zuhog

már futni sem tudok

nem futok

csak várom a véget

a fénye még éget

feléled

vörös szemű sakál

ordít és kiabál

áll a bál

táncol égen földön

felhőkön dörömböl

erőből

gyengül a haragja

határát faragja

elhagyja

viharverte terét

mutatja erejét

de elég!

a fények kihalnak

vége a viharnak

inalhat

Fazekas Imre Pál - Mosolyodból ez a vers

Fazekas Imre Pál

Mosolyodból ez a vers

pitymallat kergeti az éjszakát
s a virradat kéklőn rohan
átcsap fölöttem harmatokon át
és száll a fény hozzád suhan

új élet ébreszti szemeimet
létem boldog lázakra kap
gyorsítja születő perceimet
lépi dolgaimat  a nap

míg bújócskát játszik velem a nyár
és egy madárdalt hallgatok
virágzik rám a hársillatú táj

örök kisgyermeked vagyok

hangodból egy világ tárul ki bennem

s mosolyodból ez a vers a szívemben

Berze Tünde - Csonka napok

Berze Tünde

Csonka napok

Minek a tiszta szív,
mit ér ma a jellem?
Tömegsírba temetve
aszalódik a remény,
jeltelen sírján fészkel
temérdek éhes keselyű
s csak átkot hörögnek...

Elindul még a láb,
matat a zsibbadt kéz,
monoton reggelek,
semmit érnek,
csupán ténferegnek
a csonka napok mezején,
s nőnek a nincsek halmai...

Forró vágyak emésztik
a jövendő halovány képét,
s nesztelen jő az éj,
- mezítelen, vak sötét,-
illanó fényt markol,
s hoppon marad az ész,
kopott idő ül az ágak végén...

Rongyokat tép a szél,
de szivárványt hoz
a nyári zápor utáni ég,
ösztönből él a büszkeség,
s gyorsan sodródik
futó-homok talaján,
még állsz veszteg,

s bús ívet növeszt gerinced,
megvakult szemed fényt keres,
imádkozó kezed csak üres,
hideg üzen örök harcokat,
őrzött reményed eltévelygett,
de léted még dacban áll:
- pedig előtted semmi, mögötted semmi...

Fridli Zoltán - Por

Fridli Zoltán

Por

A maga alattomos csendességével
Mindent betakar, ellep, újat, s régit.
Utazik észrevétlen szellő segítségével,
Újat elhomályosít, régit szépít.

Belopózik minden zugba, nyílásba,
Rászáll minden ékes szépre,
Szépet félted tőle, hiába,
Rátelepszik az féltett képre.

Mikor kezedbe veszed féltett képet,
Fájó könnycsepp hull, fáj balon a borda,
Látni akarod még tündöklő szépet,
Ám könnyet, körbeveszi a por horda.

Könnycsepp ejtődik kecsesen a porba,
Fuldokolsz, száraz szád, orrod eldugulva,
Szeretnél visszamenni, a por előtti korba,
Bár, az idő kereke, már messze elgurulva.

Nem tehetsz mást, vívsz, a te harcod,
Vagy nem teszel semmit, s belep a por,
Tedd ezt, s lesz szürke, fakó az arcod,
Akkor, torkod sem öblíti már le a jó bor.

Deák Éva - Csepp-csepp esőcsepp

Deák Éva

Csepp – csepp esőcsepp

Természetnek egyik szépséges varázsa,
Ha megered az ég kékszínű palástja
Mennydörög, villámlik, készülő zivatar
Sűrű esőcsepp friss illata betakar

Fodorral csipkézett gomolyfelhők szállnak,
Jártukban - keltükben viharossá vállnak
Nyakunkba zúdítják borús ég haragját,
Csepp - csepp esőcseppek kósza táncát járják

Villámok cikáznak, vége a világnak
Ily hangja lehetett magyarok nyilának
Cibálja a fákat, mennydörögve vágtat,
A szomjas föld minden zeg - zugában áztat.

Lassacskán kiderül, szivárvány föld körül
Áldása a fűnek, sok szomjas virágnak
Bő termést hozó szőke búzatáblának
Boldogan kelek át "szivárvány híd alatt"!

Kosjegyében - Balaton a szerelmem!

Kosjegyében

Balaton a szerelmem!

 https://www.youtube.com/watch?v=z5Y8uXJ84yQ

Balaton, Balaton!
Te drága Balatonom.
Miért szeretlek még,
Most is olyan nagyon?
Miért rajongásom
Olyan nagy irántad,
Mint nőm iránt ki elűzi
Bánatom, ha támad.

Szeretlek Balaton
Mindig szerettelek,
Hűsítő hullámaidat, ha
Mozgatják a szelek.
Viszik, repítik
Szélvitorlámat,
Lelkemből messze száll
Olyankor a bánat.

Szeretlek Balaton,
Csak szeretnem lehet,
Mert vissza repíted
Gyermekéveimet.
Kisgyermek koromban
Mikor megláttalak,
Szívem majd ki ugrott
Úgy meg csodáltalak.

Nagyságodat látván,
Szemem csak ámult,
Partodon sok árus
kecskekörmöt árult.
Fűzött hozzá regét,
Kedves történetet.
A sok kecskeköröm
Hol miként született.

Hajdu Mária - Júliusi hőhullám

Hajdu Mária

Júliusi hőhullám

Forró szél szárítja a mezőt,
gyilkos nap perzseli az erdőt.
Nincs egy folyó, egy árva patak,
a forróságtól kiapadtak.

Esőért eped a szikkadó föld,
harmatcseppért a néma völgy.

Tikkadt fecskepár némán siratja,
fészkébe halt meg a fiókája!

Gólyapár szárnyával legyezi,
fia tán a hőséget túl éli!
Alig lézeng ember és állat,
az enyhülésért imádkoznak.

Ady Endre - Átutazóban jársz a földön

Ady Endre

Átutazóban jársz a földön 

https://www.youtube.com/watch?v=5hLlHoedczk

Átutazóban jársz a földön!
Ezért lelked vágyakra ne költsön!
A test csak kölcsön kapott öltöny,
amit az idő majd visszahív.
Átutazóban jársz csak itt a
földön, hol embernek lenni
néha börtön máskor léha vicc.
De te magadban égi korok eltűnt
szellemeit hordod, s csak az élet
lángja festi köréd vágyait.
Mind átutazóban járunk itt a
földön, hol e vágyak tüzén
drágakővé edzhetjük a szívnek
álmait. És a pillanatok
felvázolt percein, termőre
vághatjuk gondolatfánk ágait.
Itt csak átutazóban járunk.
S amíg a szellem munkájára
várunk, kincseinkből ültessünk
néhányat el, mert csak itt a földön
élő erő teremt elő olyan
értékeket, mi nélkül a világ
már nem lenne meg. Melynek gyümölcse
a lelkünkből fakadó önzetlen
SZERETET.

Kosztolányi Dezső - Nyár, nyár, nyár

Kosztolányi Dezső

Nyár, nyár, nyár

 https://www.youtube.com/watch?v=qUH0mXHyCxc

Karinthy Frigyesnek, úri-magának,

az embernyi embernek,

de kicsit talán a Kálomistának is küldöm,

azzal az instanciával,

hogy ne átallaná elolvasni

ezt a nekem-kedves poémát,

minden irányban.

Nyár,

A régi vágyam egyre jobban

Lobban,

De vár még, egyre vár.

Kár

Így késlekedned, mert az éj setétül.

Az élet

Siralmas és sivár

Enélkül.

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,

Görcsök

Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

Mostan hajolj feléje.

Közel a lázak kéjes éje.

Akarod?

Remegve nyújtsd a szájad és karod.

Itt ez ital illatja tégedet vár.

Nektár.

Te

Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.

Idd meg.

Rónay György - Nyári album

Rónay György

Nyári album

Sétaút

Hányszor sétáltam erre, hány nyári s őszi napnak

alkonyát néztem innét? Számolnám, s számtalan.

A tó, a fák, az út: mind ugyanaz maradt. Csak

valahogy rövidebb lett, ami még hátra van.

*

Esti rózsák

Mikor az első csillag tüze a tavat éri,

a vörös rózsák elkezdenek égni,

égnek a vörös rózsák, mint a máglya.

Elhamvad rajta valamennyi sárga.

*

Pipacs

Egy hódító, elvágva csapatától:

az út mentén a réten egy pipacs nyit.

Nem jutott nagyobb része a világból,

de holtig őrzi ezt a talpalatnyit.

*

Naplemente

Hogy szikrázott! Milyen őrjöngve lángolt!

Micsoda eszeveszett tombolás volt!

S ebből se maradt utoljára más,

mint egy maroknyi hamvadó parázs.

*

Új nyár

A felhők lassan oszlanak. A párás délutánban

szinte tapintható az olajfák illata.

Ümmög a nád felől a béka-ballada,

s a stégen egy halász ül és vár. Újra nyár van.

*

Csillagok

Előbb egy csillag. Azután egy másik.

Lassan már egy egész égboltnyi fény világít.

Aztán lehullik egy. Másik is hull utána.

Elkezdődik az ember éjszakája.

*

Végtelen

Nézem a vizet, a kék dombokat,

a fecskesuhanást, a lassú naplementét.

Ez most a megdicsőült végtelenség,

míg ketté nem szeli a gyorsvonat.

*

Nyárvég

Készülődnek a fecskék. Véget ér a nyár.

A délutánt hűvös kis szél borzolja már,

s rá a kertkapun a vadszőlő lombja rebben.

Napról napra ritkábban, és napról napra véresebben.

Babits Mihály - Nyári idill

Babits Mihály

Nyári idill

 https://www.youtube.com/watch?v=NVV2LXpvN1U

A város izzad. Este jár pedig.
Tárt ablakok és kézelőtlen ingujj.
... Bocsáss meg múzsám. Nem szalonba viszlek
de egyszerű jó emberek közé
s tán én is jó és egyszerü leszek:
légy te is múzsám jó és egyszerű.
Beteg vagy múzsám. Mennyi vágyakat
éltél át múzsám! Mennyi borzadást!
Előbb a létet, minden életet,
aztán létlen szépségek keresését
múzsám! és cicomáztad magadat
mint vágyodó és árva vén leány
pedig oly ifju vagy még. És beteg...
Jer most velem! Tekints, tekints körül
az egyszerü és nyájas arcokon:
talán meggyógyulsz. Lásd a jó ipar,
nyugodt ipar, most este, izzad és
ingujjban veszi vidám vacsoráját
s beteg szépség nélkül is élni boldog.
Dicsérd múzsám a sokkezű ipart
mely láthatatlan élni így kitart
s nem él hiába s áldatlan nem él:
ki alkot, az csüggedni rá nem ér
s munka után édes a nyúgalom.

Ah!... mi szakítja félbe így dalom?
Múzsa! mi ez? Valami... ah!... sikoltás!
Tűz van? Jerünk!... mert van-e szebb a tűznél?
(Múzsám, múzsám! megint a régi vagy?
Nem szebb-e tűznél, nem jobb-e az oltás?)

Ah - ujra, ujra, ujra csak sikoltás!
hogy rezdül rá az izzadt esti lég
s minden felugrik és minden kiváncsi -
ó ez a nyájas szent egyszerü nép!

Ne menj velük múzsám! Maradva hallgasd
a sikoltást mint drága szent zenét.
Ne tudd okát! Folytasd és dalba jajgasd
e sikoltás mélységes ütemét.

Tán megmérgeztek valakit
és az sikít és az sikít
mindennek, érzi, vége van
Boldogtalan! boldogtalan!
Nincs semmi tenni, menteni:
üvölteni! üvölteni!
Más eszik, iszik, andalog...
Ő halni fog! ő halni fog!
Ki ment meg engem, orvosok?
Mindent adok! mindent adok!
Hisz eddig még nem éltem én -
nincsen remény! nincsen remény!

(Gyermekkoromban este
kezem a játékot kereste,
  álmoktól féltem, utáltam az ágyat,
a lelkem is játékra vágyott
és könnye buggyant a panasznak: Nem játszottam eleget aznap!)

Jaj eddig még nem éltem én -
nincsen remény, nincsen remény.
Nincs semmi, tenni, menteni:
üvölteni! üvölteni!
hadd hallja az egész világ:
segíts világ! pusztulj világ!
Hadd hallják meg az emberek:
Gazemberek! gazemberek!

Ah! nyughass! minden hasztalan!
Magam mérgeztem meg magam.

Ó múzsám, múzsám, minden hasztalan!
Halálra van szegény itélve, lásd,
akit képzeltél. Nem lel gyógyulást.
Sikolt, belefárad, aztán sírni fog,
zokogni fog, de majd elhallgat egyszer -

Mind zokogunk s majd mind elhallgatunk
és ritka mer köztünk sikoltani.
Mi dalba szűrjük hogyha jajgatunk,
más, hogyha ég, siet ki oltani.
Ó égni égni! és sikoltani!
s úgy halni meg, sikoltva, égve! holtig.

Vagy tán egy őrült, egy őrült sikolt itt?
Kinek a lelke nékünk más világ
s e más világból üzenet a hangja
- Minden világ alatt van másvilág
és minden emberben alszik egy őrült
s ha őrült hangját hallja, ébredez,
mint húr ha rokon hurnak szól a hangja.

Halld úgy szól e sikoly, mint vész harangja.
Rettegj fel! Ébredj!
Tűz van-é vagy árviz?
 Ki tudja mily halál visz
 képzelhetetlened felé.
 Bután omolsz belé
 a semmiségbe.

Már vége, vége!
Nincs több sikoltás, semmi hang.
 A régi élet újra pang.
 A kicsiny élet unva pang
 bele a mindenségbe.

Arany János - Reményem

Arany János

Reményem 

https://www.youtube.com/watch?v=m3pg66RPK50

1
Kis hajó az én reményem,
Sem árboca, sem kormánya;
Csapkod a hullám keményen
Gyönge sajkám veti-hányja.
2
Messze a kék part mögöttem.
Földe a kopár valónak,
Honnan el-ki számüzötten
Fut reményem, e kis csónak.
3
Mint a hattyú, mely világra
Bujdosott, mind beljebb téved;
Egy hab a más habhoz vágja,
Mégsem óhajt lelni révet:
4
Lelkem, a tenger hajósa,
Retteg újabb kikötőtül,
Hol tövis közt nincsen rózsa
S pusztában virág nem zöldül:
5
Hol azért áll oly szilárdan
A föld, hogy sivár mezőin
Bírhassák követni bátran
Nyomaimat üldözőim.
6
El hát, a bizonytalanba!
Merre szél hajt és hab ingat:
Érzem, enyhül fájdalmam, ha
Szél és hullám karja ringat.
7
Ott szabad a lég köröttem, -
S néha-néha egy szivárvány
Mosolyog rám, megtörötten
Képzeletem óceánján.
8
El, el a bizonytalanba!
Rengj, hajóm, szabad hullámon.
És ne tudjam, így rohanva,
Meddig halál, meddig álom!