2017. július 23., vasárnap

Kosztolányi Dezső - Nyár, nyár, nyár



Kosztolányi Dezső
Nyár, nyár, nyár

Karinthy Frigyesnek, úri-magának,
az embernyi embernek,
de kicsit talán a Kálomistának is küldöm,
azzal az instanciával,
hogy ne átallaná elolvasni
ezt a nekem-kedves poémát,
minden irányban.
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése