Rónay György
Nyári album
Sétaút
Hányszor sétáltam
erre, hány nyári s őszi napnak
alkonyát néztem
innét? Számolnám, s számtalan.
A tó, a fák, az út:
mind ugyanaz maradt. Csak
valahogy rövidebb
lett, ami még hátra van.
*
Esti rózsák
Mikor az első csillag
tüze a tavat éri,
a vörös rózsák
elkezdenek égni,
égnek a vörös rózsák,
mint a máglya.
Elhamvad rajta
valamennyi sárga.
*
Pipacs
Egy hódító, elvágva
csapatától:
az út mentén a réten
egy pipacs nyit.
Nem jutott nagyobb
része a világból,
de holtig őrzi ezt a
talpalatnyit.
*
Naplemente
Hogy szikrázott!
Milyen őrjöngve lángolt!
Micsoda eszeveszett
tombolás volt!
S ebből se maradt
utoljára más,
mint egy maroknyi
hamvadó parázs.
*
Új nyár
A felhők lassan
oszlanak. A párás délutánban
szinte tapintható az
olajfák illata.
Ümmög a nád felől a
béka-ballada,
s a stégen egy halász
ül és vár. Újra nyár van.
*
Csillagok
Előbb egy csillag.
Azután egy másik.
Lassan már egy egész
égboltnyi fény világít.
Aztán lehullik egy.
Másik is hull utána.
Elkezdődik az ember
éjszakája.
*
Végtelen
Nézem a vizet, a kék
dombokat,
a fecskesuhanást, a
lassú naplementét.
Ez most a megdicsőült
végtelenség,
míg ketté nem szeli a
gyorsvonat.
*
Nyárvég
Készülődnek a
fecskék. Véget ér a nyár.
A délutánt hűvös kis
szél borzolja már,
s rá a kertkapun a
vadszőlő lombja rebben.
Napról napra
ritkábban, és napról napra véresebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése