Berze Tünde - Csonka napok

Berze Tünde

Csonka napok

Minek a tiszta szív,
mit ér ma a jellem?
Tömegsírba temetve
aszalódik a remény,
jeltelen sírján fészkel
temérdek éhes keselyű
s csak átkot hörögnek...

Elindul még a láb,
matat a zsibbadt kéz,
monoton reggelek,
semmit érnek,
csupán ténferegnek
a csonka napok mezején,
s nőnek a nincsek halmai...

Forró vágyak emésztik
a jövendő halovány képét,
s nesztelen jő az éj,
- mezítelen, vak sötét,-
illanó fényt markol,
s hoppon marad az ész,
kopott idő ül az ágak végén...

Rongyokat tép a szél,
de szivárványt hoz
a nyári zápor utáni ég,
ösztönből él a büszkeség,
s gyorsan sodródik
futó-homok talaján,
még állsz veszteg,

s bús ívet növeszt gerinced,
megvakult szemed fényt keres,
imádkozó kezed csak üres,
hideg üzen örök harcokat,
őrzött reményed eltévelygett,
de léted még dacban áll:
- pedig előtted semmi, mögötted semmi...