Jékely Zoltán - Júliusi éjszaka

Jékely Zoltán

Júliusi éjszaka

Csillagvilágok hullton hullnak,

hullvást meggyúlnak és kimúlnak,

hullnak szegények sebesen,

egymásra merőlegesen;

hol a Tejút tündér övéből,

hol Andromeda nagy ködéből,

hullnak s mint csíbor a vízen,

cikáznak ők ezüstösen.

Órjási csóvák hullnak, szállnak,

imbolyognak és meg-megállnak,

de rájuk vicsorít a semmi

s gondolják: vissza kéne menni,

ezt gondolják, mikor az égből

hullnak, az Ismeretlenségből.

„Megint, ott is!” – hangod kiált,

ha búcsúzik egy-egy világ.

Hogy boldogságra van-e jussunk,

ne kérdezd, a bokorba fussunk,

meleg szénaboglyát keressünk,

csillag módra beléje essünk.

Ne szánd, az ő bajuk, ha hullnak,

de mi égünk, mint a kigyúlt Nap,

s ha ők hullnak a végtelenbe,

hadd hulljak én is az öledbe!

Egyed Emese - Júliusi ballada

Egyed Emese

Júliusi ballada

Váradi hársak. Platán árnya-lombja.
Nyurga fügefa az udvarban: látlak, látlak!
Rózsák. Kapuk vascsipkéje.
Kapualjak pince-hűvössége.

A híd korlátjai leváltak!

A lépcső leomlott, a sodrás idegen lett!
De fürkészhetlek bár,
a felidézés is erőtlen,
nem zuhantam, nem tündököltem.

(Elpusztul - szólnál - ha kimondod!,
megszüntetheted, ha leírod,
hogy ez van, ez volt.)

Ez volt, vagy inkább úgy képzeljük;
szebb ábrándjaink énekbe szerezzük,
jelképes történetbe, versbe.

Egy gerle, nyaka kitekerve.
Macskakölyök várja halálát,
Körös habjától megváltását.

Ajánlás

Hársam Váradon és akárhol,
szép tavaszom. Már nem hiányzol.
Sírás esztendei mögöttem.
Vetésem ringatom a csöndben.

Ady Endre - Kidalolatlan magyar nyarak

Ady Endre

Kidalolatlan magyar nyarak

Vajon örökre így maradnak  
Kidalolatlanul, rejtetten  
Dalai a hű, bánatozó,  
Napverte, bús, magyar nyaraknak?

Itt a néma kínszenvedések  
Makacs ajka minden beszántás, 
  Elhamvadt könny a szik-föld pora 
  S minden nyár-nap egy halott ének.

Ki ért a halott-támasztáshoz,  
Ki érti a jajos barázdát  
S ki érti az ős, nyári Napot,  
Amikor gúnyosan leáldoz?

Én ébresztgetem megbomolva,  
Fejem nyugtatván ó nótáin, 
 E földet és úgy megölelem,  
Haként az én volt szivem volna. 

  S úgy áldozom Jézussá nőve  
Kincseim e szegény nyarakra, 
  Mint Jézus az ő bocsánatát  
Csókokkal vétkes, titkos nőre.
 

De hát örökre így maradnak  
Kidalolatlan kegyelemmel  
Dalai a hű, bánatozó,  
Napverte, bús, magyar nyaraknak?

Járom a mezőt, járva-járom,  
Ezernyi nyár leigázottját, 
  Ős bánatát esengve lesem, 
  De a nótáit csupán várom.

Sír szélén állok: nézzétek meg,  
Magyar nyarak bennem alusznak  
S örök, nyári titkot ástok el  
Majd, amikor engem temettek.

Borisz Paszternák - Július

Borisz Paszternak

Július

https://www.youtube.com/watch?v=mMdB__a6o7A

Kisértet költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár, zörög.

Magát a dolgainkba ártja,
lábunk alatt van szüntelen.
Asztalról az abroszt lerántja,
ágyunkhoz fut félmeztelen.

Gyors lábait le sem tisztítva
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön pici artista,
fölszalad a mennyezetig.

Ki ez a pajkos ismeretlen
és visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik, de nyárra itt időz.

Itt üdül. Övé az egész ház.
Július, a júliusi
vad lég, amely csupa cikázás,
minden szobánk bérbe veszi.

Július, a nyakig bogánccsal
s pitypangpehellyel szaladó,
július, az ablakon által
betörő, fönnen szavaló,

a fésületlen, a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
a kapor- és fű- ízű rét,
friss júliusi levegő!

/Ford.: Illyés Gyula/

Babits Mihály - Csillag után

Babits Mihály

Csillag után

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok...
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.

Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.

Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!

Gépkocsin, vagy teveháton -
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.

Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
»Aranyad tilos kivinni!«
szólna ott a vámos rám.

»Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.«

Százszor megállítanának, -
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!

Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré

szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.

https://www.youtube.com/watch?v=o2cNE6sfJlw

Tompa Mihály - A vándor könyvébe

Tompa Mihály

A vándor könyvébe

Kit változó kép csalogat tovább,
S nagy messze földek tájain ragad,
Ki jársz hullámon, havas bérceken:
Megáldja Isten! vándor, útadat!
Eszedbe jusson, ha a vágy veled
Egy helyről másra nyugtalan siet:
Egész világé hogy mégsem lehetsz,
Egész világ nem lehet a tied!
S hogy lelked egykor lész fáradt madár,
Előtte fény s zaj: fárasztó, unott;
A zajgó körből nyugalomba vágy,
Ohajtván csak egy bizalmas zugot.
Azért hatalmas, nagy népek között,
El ne felejtsd hazád és nemzeted!
Mig a világ azoknak birtoka:
Ennek mindene az, ha szereted!
Tekintsd meg a nagyok sírszobrait,
De őseidnek hamvát ne feledd...
Ne, a fényes, dús paloták miatt:
Az egyszerű kis szalmafedelet!

Nemes Nagy Ágnes - Álom

Nemes Nagy Ágnes

Álom

Bevallom, hát nem tagadom:

Egy iskolával álmodom.

Hogy szemérmesen fátyolozza,

De ringatja az alkalom.

Egy iskolával alszom együtt.

Egy iskola a szeretőm.

Irkák, tollszárak bontakoznak

és fasorok a lepedőn.

Az ifjú ház magasra szökken,

vadszőlő futja friss falát,

s a szók megérnek, mint a fürtök:

kert. Eszme. Rózsa. Ifjúság.

S mint éji szél himbálja padlás-

zúgban a szőlősorokat,

agyamban éjjel megforognak

a töppedő, fürtös szavak.

https://www.youtube.com/watch?v=58sCuwiWfbg

Gárdonyi Géza - A mama elaludt

Gárdonyi Géza

A mama elaludt

Esőre hajló nyári délután.
A mama köt. Juliska gombolyít.
Az írnok ül némán és bután,
karján tartva a pamut szálait.
A mama bólint. Lágyan hátradül.
Kezéből a kötés lehull.
- "Kisasszony, végre, végre egyedül..."

- Halkabban írnok úr!

- "Mikéntha lelkem volna e fonál,
És szíve, melyre innen gombolyít:
a szálon hozzám forrósága száll,
és néma boldogságba mámorít.
S ha a végső szál is átrepül,
a lelkem átszáll véle, érzem,
s mint bálvány ülök itt lelketlenül..."

- Halkabban, édesem!

József Attila - Rossz volt, elszéledt szívemből

József Attila
Rossz volt, elszéledt szívemből

Az asztal alól fölnyúlnak emlékeim
A halottak is eszembe jutnak, pedig sohase gondolok rájuk
Kedvesemben a lányok, asszonyok összebúnak és dideregnek
Fuldokló kapkod valahol utánam
Tenyerembe dobom a fejem
Az a muzsika, a füveké, láttátok-e? szép volt
A föld meleg arcával simogatott, behunyt szemmel fekszem a szemében,
  vele látok, egy kisgyerek lehelete ringat

S akkor valaki elszéled szívemből, rossz ő nagyon
Tegnap délután könnyezett a föld
Mi lesz fölösleges virágaimmal?

Hajnal Anna - Csillagok ...

Hajnal Anna
Csillagok...

Nyugodt vagyok ma már, távoli társaim,
sorsunk parancs ez : ragyogni egyedül.
Hiába lázadozunk,
mindenikünk rendre kering.

Légy áldott isteni rend, törvény és nyugodt erő,
általad él aki él, távoli csillagok közt
te vagy a mágnes, magad
taszító és megtart erő!

Végtelen távolu kört, pályákat futtatsz velünk,
fájdalmas idegenség süvít az űrben felénk,
veszve hisszük magunk
ámde testvércsillagok távol vonzása s erőd tart!

Távolból visszahozol és a nem remélt jövő
küldi a régi varázst : hont, testvért és barátot
s a már nem várt szerelem
felvillan ha teljes a kör.

Ámde újra meg újra, messze sötétbe viszel,
magányunk fényüzenete belobogja az éjszakát,
így leszünk ragyogássá
örök köreiden, óh törvény, isteni rend.

https://www.youtube.com/watch?v=K7jQ750W1mw

Sík Sándor - Kettős szivárvány

Sík Sándor

Kettős szivárvány

Elült a zápor, elnyugodott a szél,
Felhő-barlangok tömbjei omlanak,
    S a hegy dicsőült homlokáról
        Felkel a nap biboros korongja.

Jöjj, nézz a napba, nézd: csupa láng, csupa
Szépségig-érett végig-elég öröm,
    Pedig már fonja szemfedőjét
        A konok ég könyörtelen ujja.

De ő nem bánja; mit neki éjszaka,
Mit a halál is! Él, amig él, ragyog
    S szépsége édes aranyával
        Önti el a keserű világot.

Nézd, nézd a felhők mámoros ünnepét,
A szépség színes templomi zászlait
    Hogy lengetik, hogy bontogatják
        Tornyosodó meseváraikból.

Nézd a szivárványt: kétfonatú öve
Kétszer karolja át a kitárt eget!
    Nézd, és öleld, öleld, halálig,
        Ezt a szegény gyönyörű világot!

Csukás István - Játék a tűzzel

Csukás István

Játék a tűzzel

Tűzkígyókat rajzoltam én,

ábrándos gyerek.

Parázs izzott a szalmaszál hegyén,

mint szentjánosbogár vergődött, köröket

róva untalan, szeszélyes ábrát,

s lángra lobbantotta a fantáziát –

S később, ha kimerészkedtem topogva

a kovácsműhelybe, apám a magosba

emelt láng-harapta karján,

s gyönyörködött bennem a tűz fölé tartván.

Mit bántam a lópata pörkölt-fanyar szagát,

csak néztem, hogy marja vörösre, fehérre a vasat a láng!

S álmodtam bozontmellű kovács-isteneket,

s fújtam, ha kérdeztek: én csak kovács leszek!

Nem lettem az.

Már az ifjúság tüze mar, éget, űz egyre tovább,

s edz keményre, mint a kovács a vasát

acéllá megedzi –

S tűzkígyókat rajzolok az égre,

https://www.youtube.com/watch?v=woX5D3FQXLo

Vajda János - Vadászdal

Vajda János

Vadászdal

Tra la la la la la la tra la la la!
Haj! Hej! hó, haj, hó, hej hipp, happ, hopp!
Vadász élet a gyöngy élet!
Járok, kelek és mulatok,
Még a manótól sem félek.
Szabadság hej!
Az úgy sincs sehol a világon,
Csak a vadon erdőben,
Az árnyas hűs erdőben.

És a pusztaságon
La la la la
Ha zug a vihar, ha nap ragyog,
Az erdőn, a mezőn bolyongok,
Vadász élet a gyöngyélet
Tra lá lá lá lá lá lá trá lá!

Haj! minden napra egy új kaland.
Az életnek fűszere
Otthon meg házi kis galamb.
Jó vacsora, hű öle.
Szabadság hej! stb.

Kaffka Margit - Te deum

Kaffka Margit

Te deum

A szívem eláll, ha elgondolom:
Mégis min múlott? Néhány vakeset!...
- Ha egy véletlen-bokron fennakad,
Mit ábrándunk ma "törvény"-nek hímez,
Találkozásunk e kis hazában?

Ó, higyjünk, kedves! Nem-hinni baj most!
Mert sok út véres, sok haza sírkert,
Mert más glinglangot szívharang nem tud,
Ha csucsujázza lágy boldogságát; -
Míg zúg a szél kinn, halottak járnak,
Tábori sátor sírlepedőjük,
Millió mártír, ...hiába mártír...
- Jaj, higyjünk kedves! Add a kezed most!
Messze az árok... tőled elég volt,
Könnyem elég volt! - Félúton intett
Kegyelmet néked, veszni indultnak,
Kegyelmet nékem. (Ó, daloljuk most!
"Te deum!" -, csak így érteni ezt meg)
- Hazák és útak felett az Isten.

https://www.youtube.com/watch?v=tnpuW_75CaM

Csorba Győző - Tájkép

Csorba Győző

Tájkép

Ágbogak közéből
már egészen kiszorult az ég,
teltek és tömöttek
a remegő, szálas jegenyék.

Árnyék-foltok írják,
mintázzák a szelid-zöld füvet,
lábamhoz simítják
a virágok kislány-fejüket.

Sulykolófa-ritmust
ringat által a Dunán a szél,
változó-két hangon
messze szálló repülő zenél.

Fürge cinke siklik
keresztül a sűrű lombokon,
tarka cserrenése
lengő szalag fákon, bokrokon.