Csukás István
Játék a tűzzel
Tűzkígyókat rajzoltam
én,
ábrándos gyerek.
Parázs izzott a
szalmaszál hegyén,
mint szentjánosbogár
vergődött, köröket
róva untalan,
szeszélyes ábrát,
s lángra lobbantotta
a fantáziát –
S később, ha
kimerészkedtem topogva
a kovácsműhelybe,
apám a magosba
emelt láng-harapta
karján,
s gyönyörködött
bennem a tűz fölé tartván.
Mit bántam a lópata
pörkölt-fanyar szagát,
csak néztem, hogy
marja vörösre, fehérre a vasat a láng!
S álmodtam
bozontmellű kovács-isteneket,
s fújtam, ha
kérdeztek: én csak kovács leszek!
Nem lettem az.
Már az ifjúság tüze
mar, éget, űz egyre tovább,
s edz keményre, mint
a kovács a vasát
acéllá megedzi –
S tűzkígyókat
rajzolok az égre,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése