Margot - Őszintén

Margot

Őszintén

Talán azért vagyok olyan,
Mint amilyen vagyok,
Mert nem toltam senki szekerét,
S nem tapsoltam azoknak,
- De nem is szúrtam hátba őket,-
Kik magukat piedesztára emelve
Harsogják magukról,
Hogy ők most a nagyok,
S a sok hozsannától észre sem veszik,
Hogy hátukban baráti tőr ragyog.

.kaktusz - Az életnek rendje van

.kaktusz

Az életnek rendje van

https://www.youtube.com/watch?v=6uMfaaBt2V4

Tudod, arra gondoltam,

élnek emberek,

kiknek egy maréknyi rizs a napi betevőjük,

és talán nem is érzik magukat szerencsétlennek,

mert soha nem láttak még bőségtálat,

hiszik, az életnek rendje az,

az ember megszületik, s azután éhen hal,

hiszik, az emberi élet rövid,

mint a kérésznek az élete,

szerencsétlennek akkor éreznék magukat,

ha csak egyszer is jól laknának,

ha megtudnák, van élet a halál előtt,

az ember, ki a városokban lakik,

azt gondolja, a sok nyavalyája a természet rendje,

ha tudná, másképpen is élhetne,

ha megpillantana egy tisztább, élhetőbb életet,

többé soha nem lenne elégedett,

utána vágyakozna,

boldogtalanná tenné a tudat,

elpocsékolja az életet,

az ember fejében a gondolat nem a sajátja,

csak azon gondolkodik,

amit már megtapasztalt,

vagy amit megtanítottak neki,

valami már meglévőn gondolkodik,

azt fejleszti tovább,

nem az ő agyában csírázik ki

a gondolat mélyen lévő magva,

ha egyszer odáig eljutna,

ahol a saját gondolat terem,

akkor tudná meg, milyen,

nem csak örökbe fogadni,

hogy milyen gyönyörű

a saját gondolatot megszülni,

aki az eszével szeret, az nem érzi,

hogy hiányzik a szeretet,

mert az olyan szeretettel tele van a világ,

az a földön a természetes szeretet,

ha tudná, van egy másik is ezen a világon,

egy nem erre a világra való,

tele fájdalommal, és boldogsággal,

ha egyszer rátalálna, nem engedné el soha

mindenhol azt keresné.

/2007.- 2008 nov. ./

Ádám J, Csaba - Zene

Ádám J. Csaba /Jessie/

Zene

 https://www.youtube.com/watch?v=wsUSYgAqzHc

Simogatva- simogat,
lágyan ápolja bőröm
pírjait, felélté bennem
a művészet boldog, s
álmodozó hídjait.

Messze cseng benne
az öröm, s a dráma,
él, virul a muzsikával
szívem álmodozó
igaz, lágy álma.

Mikor születtem
sírtam, de
de megismertem
az igaz bájt, s az
élet már annyira
nem is fájt.

Lelkem boldogabb,
s boldogabb lett,
mikor felcsendült
szívemnek az első
menüett.

Angyalok ringatták
zenékkel és dalokkal
álomba gyermeki
lényem, így lett
emberi és tiszta
léti fényem.

Vigasztal és égig
emel az angyalok
lágy daláig, boldog
altatót mesél az
életről, s velem
száll az
értelmetlen halálig.

Virágos szívem
harmatával öntözé,
hogy a szépsége
megmaradjon
örökké bennem,
hogy vigyek valamit
magammal, ha egy
nap messzire kell
mennem.

Keringőre hív
éltemben, s csillagok
közé emel, hol
lelkem boldog táncát
eljárom, hol reményeim
már reménytelen már
hiába nem-nem várom.

Kívánnám én emberért,
hogy éledjen, eme
harmóniától boldogtalan
lélek, mert én is a dalban,
s a zenében
örökké-örökké élve-élek.

S egyszer majd ahogy
jöttem angyalok
visznek-visznek haza, s
verseimmel itt hagyom
a dalt, s a zenét, miben
örökké él majd értetek
lelkem minden kedves
szava.
  2014. június 25.(szerda)

Nagy Horváth Ilona - Folyó

Nagy Horváth Ilona

Folyó

Látni szeretném,

míg olvasol,

mint fakad mosoly

ajkad komoly-szép szegletén...

-  az első úttörő sorok.

Látni szeretném.

Látni szeretnélek.

megrészegít-e újra a közeled,

tudom, hogy igen.

Nyomodban

háromszáztizenötmillió koldus,

ennyit dobbant a szívem.

Azóta. Hogy minden csókban

neved harapom.

Elhagyott ösvény a régi temetőnél,

fölötte tört ágú platán.

Eldobott kő a parton,

ez is én vagyok.

Hidd el, ha képes volnék,

elmondanám napjaim egyszerű

pasztellszíneit.

Értek már mindent.

Nem voltunk se szépek, se pár.

Fészekből kiesett ázott madár,

kihez lehajolt az égbolt

mutatva, léteznek csillagok.

Gyűrt lepedő egy motelszobában,

földre hajított törölköző,

meztelenség,

tér,

ez is én vagyok.

Már jobbára csönd.

És álom.

Álmomban csillagokból,

bogárzümmögésből,

megszövöm újra könnyű takarónk,

s magamhoz markolom

ingatag szerelmed,

te folyton hullámzó, végtelen

folyó.

Molnár Szilvia - Ha látlak

Molnár Szilvia

Ha látlak

Tekinteted belém akadt.
Lóg rajtam, mint
használt kabát
a kolduson
kinek ez
az egyetlen
menedéke
a hidegben:
dermedt kezében
a foszlott szövettel
betakarja magát.

Kormányos Sándor - Már hallom ...

Kormányos Sándor

Már hallom...

Már hallom a dalt mely reszketeg
vágyakból nyíló furcsa ének,
feljajdul itt bent, s félelemmel
tölt el az érzés: Újra élek...

Az ami elmúlt újraéled,
első sóhaját melengetem,
s dermedt rügyekből bomlik újra,
míg várom, hogy megtörténj velem.

Tudom, fájni fogsz, ettől félek,
de érted jajgat, sír az ének...

Pálozdi Sarolta - Hervadás; - Őszirózsák

Pákozdi Sarolta

Hervadás

 https://www.youtube.com/watch?v=3mN99PFIrwI

Naponta
újabb virágszirom
hullik le gyenge száramon.
Pusztító hervadás, fáj nagyon.
Egyre mélyebben hajtom le fejem,
halványan halkul életem.
Lepereg
az utolsó szirom,
elmúlik majd a fájdalom,
újabb virágok nyílnak síromon.
nyomukban új élet fakad,
bimbóik bomlanak,
virulnak.

*

Őszirózsák

Gyászos színű őszirózsák
temetőben, kertben,
hirdetik a nyár halálát,
kócos szirmuk rebben.
Hunyorognak a csillagok,
sápadtan fogy a Hold,
elhalványul boldogságom,
de soha nem is volt.
Eltékozolt évek sora
siratja múltamat,
lombot tépő északi szél
szétszórja hamvamat

Gubcsi Lajos - Lyukas

Gubcsi Lajos

Lyukas

Kereslek mindhiába, de a cseppben nem a tengert látom
Egy vagy csak a milliárdból, csalóka fény az éjhatáron
Héjanász nem vérzik vágóhídon, elhagyott avarra repül
Ki sebet les más tátongó testén, megverten megszégyenül

Ó, sajnálom már, hogy más markol beléd
Tulajdonomból lettél szűkös elégtelenség
Asszonyomból tétova létmozdulat maradt
Belőlem bizonytalanság ózonlyukak alatt

Ó, úgy fáj már, hogy lőállásba kerültünk
S a harc múltán verdesve elrepültünk
Úgy sem jössz többé, hogy elrohansz közben
Kéjek helyett bukva kell rejtezkednem

A héjanász nem fér el a vércseppben
Őrjöngése lelket zúz a szívcsendben
Világomban senyvedő kicsi virágom
Miért élezed életed sebző szilánkon

Szertefoszlott sejtelmek helyén
Csak por maradt, hamu, száradt vér
Megtalálom önmagamban a mélyet
Elvetted s nem adtad nekem a méhed

Pásztor Piroska - Köszön a nyár

Pásztor Piroska

Köszön a nyár

 https://www.youtube.com/watch?v=IPGlHXoP_nk

Az ősz oson ágról-ágra  
és a tájra száz színt lehel,  
pompázik a fáradt sárga
bíborszínű levéllepel.

Platán rázza dús üstökét,
ring, száll a sok száraz gyermek,  
ők, kik itták a Nap fényét,
rőt szőnyegben lesznek egyek.

Gesztenyéknek tüskés ágya,
többé nem véd, nem oltalom,  
szelíd barna szemek fázva
gurulnak szét az avaron.

Hideg az éj, harmat fénylik,
Nap ereje is fogytán már,
fáradt, bár még fel-fel izzik,
elbúcsúzik, köszön a nyár.

Mysty Kata - Suttog az avar

Mysty Kata

Suttog az avar

Lehull a levél.
Oly egyszerű a képlet:
az ág búcsút int,
átengedi a szélnek.

Sebesen szárnyal,
azt hihetnéd, hogy élve.
De csak a remény
kapaszkodik az égbe.

Végül is zuhan,
mert a világ szakadék.
Az elmúlt jelzi
a végtelen peremét.

Fekszik a földön.
Ennyi maradt a jövő.
Megpihen végre,
de nyughelye temető.

Megmozdul néha,
pedig halott már régen.
Suttog az avar
haldokló fák tövében.

Szomorúfűz - Álomszirmok ölelésében

Szomorúfűz

Álomszirmok ölelésében

https://www.youtube.com/watch?v=bEnaGAfeaVA

A hegyekben lévő kis falucska

megbújik a zöld fenyves között.

Az aranyló hold ragyogó sugara

mint drága ékszer szépen tündököl.

Álmaid felett angyalsereg őrködik,

jótékonyan beborít az éj selymével.

Meghitt álomszirmok ölelésében

csöndes szívünk tán otthonra lel.

https://www.youtube.com/watch?v=Ivy3GWDVJoA

Szilágyi Ferenc - Szín-fónia

Szilágyi Ferenc

Szín-fónia

Oktondi október,
ne fess színes eget,
skarlát és cinóber
színű bősz felleget!

Kérlek, ne pazarold
festéked hiába,
amit az este old
szomorú-lilába!

Majd, ha felkel a nap,
s a harmatos reggel
frissült erőre kap
az őszi meleggel,

akkor vedd majd kézbe
pingáló palettád,
és fesd bronzba, rézbe,
amit a szemed lát!

Visszafogott pasztell,
szépia vagy umbra,
laza lazúr, az kell,
az illik a lombra.

A parton nézz széjjel
a juharfák alatt,
tobzódjon a fénnyel
millió árnyalat!

Aztán hunyd be szemed,
s figyeld csak a neszét,
mit mond az üzenet,
a halk levélbeszéd!

Della Mária - Égi szerelem

Della Mária

Égi szerelem

Ezüst esőt szórt az október délelőtt,
az esernyőmet nyitnám és megláttam Őt.
Csak néztük egymást elámultan, kábán,
szemed nem eresztett a villamost várván.

A villamos elment én kövülten álltam
ott, mintha gyökeret vert volna a lábam.
Két kis ázott veréb a járdaszigeten,
miért maradtunk itt, csoda ez, rejtelem.

Rózsaszín köd úszott fénylő szemünk elé
megbűvölten elindultunk egymás felé.
Mondod: - már nagyon régen ismerem magát,
- én is, s szavamra a döbbenet megállt.

Nem szólt szájunk, érezted szív rezdülésem,
megöleltél a pillanattól részegülten.
Sorsfonalunk összeköttetett az égben,
tudtam én is mikor kék szemedbe néztem.

Kár, hogy a találkozás álom volt csupán,
nem futhatok az elment a villamos után.

Madarász Gyula - Ősz szépei

Madarász Gyula

Ősz szépei

 https://www.youtube.com/watch?v=eMXd6_IUwVU

Hullanak a levelek
a fák csupaszon állnak.
Beért már a szőlő
a hegyeket belepte a ködös szürkeség.

Minden mozdulatlan és béna,
a madarak elvonultak.
Járva az erdőt,az ősznek ezüst a ruhája,
a folyó némán köszönt,
körülvesz a némaság.

A tónak sugarát a nap hinti szerteszét
a ritkás lombokon át.
Esteledik, ködök gyűlnek a fák alatt,
a domb mögött elbújik a nap,
egyre hidegebb lesz és élesedik a jel.

Kósa Emese - Fújja, fújja az őszi szél

Kósa Emese

Fújja, fújja az őszi szél

Összeér az Ég és a Föld
falevél köszön el a nyártól,
álmatag kedvvel
még megsimogat egy langy´
kóbor szellő.

Érzem, most is érzem
a Nyárnak feledhetetlen
illatát, ahogy tarka
pillangók kergetőztek s
hamisan kacsintottak rám -
ahogy játékosan csilingelt
a meggy, kínálva magát, hogy
leszakítsam, ahogy a fű
zöldje tágította
lelkemben az
elérhetetlennek
tűnő horizontot…

- milyen jó volt
hinni, Istenem
(ha egy pillanatra bár),
hogy enyém a Világ
és én őbenne feloldódhatok.

Most már
újra ősz van,
sárga, csúnya és szép,
belebotlok egy régi
képbe, de jaj
az sem lehet az
enyém, fújja
fújja az őszi szél.