Mysty Kata - Suttog az avar

Mysty Kata

Suttog az avar

Lehull a levél.
Oly egyszerű a képlet:
az ág búcsút int,
átengedi a szélnek.

Sebesen szárnyal,
azt hihetnéd, hogy élve.
De csak a remény
kapaszkodik az égbe.

Végül is zuhan,
mert a világ szakadék.
Az elmúlt jelzi
a végtelen peremét.

Fekszik a földön.
Ennyi maradt a jövő.
Megpihen végre,
de nyughelye temető.

Megmozdul néha,
pedig halott már régen.
Suttog az avar
haldokló fák tövében.