Madarász Gyula
Ősz szépei
Hullanak a levelek
a fák csupaszon állnak.
Beért már a szőlő
a hegyeket belepte a ködös szürkeség.
Minden mozdulatlan és béna,
a madarak elvonultak.
Járva az erdőt,az ősznek ezüst a ruhája,
a folyó némán köszönt,
körülvesz a némaság.
A tónak sugarát a nap hinti szerteszét
a ritkás lombokon át.
Esteledik, ködök gyűlnek a fák alatt,
a domb mögött elbújik a nap,
egyre hidegebb lesz és élesedik a jel.
a fák csupaszon állnak.
Beért már a szőlő
a hegyeket belepte a ködös szürkeség.
Minden mozdulatlan és béna,
a madarak elvonultak.
Járva az erdőt,az ősznek ezüst a ruhája,
a folyó némán köszönt,
körülvesz a némaság.
A tónak sugarát a nap hinti szerteszét
a ritkás lombokon át.
Esteledik, ködök gyűlnek a fák alatt,
a domb mögött elbújik a nap,
egyre hidegebb lesz és élesedik a jel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése