Pásztor Piroska
Köszön a nyár
Az
ősz oson ágról-ágra
és a tájra száz színt lehel,
pompázik a fáradt sárga
bíborszínű levéllepel.
Platán rázza dús üstökét,
ring, száll a sok száraz gyermek,
ők, kik itták a Nap fényét,
rőt szőnyegben lesznek egyek.
Gesztenyéknek tüskés ágya,
többé nem véd, nem oltalom,
szelíd barna szemek fázva
gurulnak szét az avaron.
Hideg az éj, harmat fénylik,
Nap ereje is fogytán már,
fáradt, bár még fel-fel izzik,
elbúcsúzik, köszön a nyár.
és a tájra száz színt lehel,
pompázik a fáradt sárga
bíborszínű levéllepel.
Platán rázza dús üstökét,
ring, száll a sok száraz gyermek,
ők, kik itták a Nap fényét,
rőt szőnyegben lesznek egyek.
Gesztenyéknek tüskés ágya,
többé nem véd, nem oltalom,
szelíd barna szemek fázva
gurulnak szét az avaron.
Hideg az éj, harmat fénylik,
Nap ereje is fogytán már,
fáradt, bár még fel-fel izzik,
elbúcsúzik, köszön a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése