Dsida Jenő - Pünkösd

Dsida Jenő

Pünkösd

Ujjong a lelkem s tele van örömmel:

Ma megérkezik a régvárt vendég!

Bár liliom- palástot

Vehetnék vállaimra
S elébe úgy mehetnék
Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt!—

Bár tűzrózsákat, égő szíveket

Szórhatnék szét a nagy világon.

Hogy illatot és színeket

És imákat találjon,
Amerre jár! –

Bár lenne szívem ünnepi

Zsolozsmát zengő, nagy harang,

Mely szétkiáltja örömét,

Hogy csengjen- bongjon tőle a határ!

Pedig, kit várok, csak egy kismadár,

Remegő szárnyú, hófehér galamb!—

-- De benne ég az örök Láng.

A szent tevésre ihlető nagy Isten!

Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki,

S így tekint le ránk!

Csak egy pihenő hófehér galamb!

De Őt imádom amíg élek,

S előtte hullok térdre egyedül

Parányi semmiségem

Alázatos mély érzetében

Mikor felettem átrepül

Mert Ő az Úr és Ő a Lélek!

S tőle várjuk fényes újulását

A föld színének,

Őhozzá csap fel ezer ének

Ostromlón zúgva pünkösd hajnalán:

Oh jöjj el! Jöjj el! Szentlélek, Úristen!

Ujjong a lelkem s tele van örömmel!