Ódor György - Kötés

Ódor György
Kötés 

Nem vagyok már elég sármos.
Napsütte szép fényes álmot
kérsz tőlem mégis talán most,
de már intettem, nem adok:

szerelmem karcfigurája
rajzolt búcsúcsókot szádra.
Poklot megjárt lelkem bánja,
mit nem mondok ki - nem fogok.

Az érzelemfák nőhetnek,
hol varjak rámcsipegetnek,
lázoltó esőcseppekkel
megáradnak mind a folyók.

Szőrszálaimat hullatom
suhanc zalai agyagon -
lassúszekér-gondolatom
játszik el lágy halmaidon.

Borotváltarcú reggelen
a sápadtság kileng velem.
Ma hánykódik múlt és jelen
gonoszmély agyárkaimban,

nem várom meg, míg’ közeledsz,
érkezem, vágyom testedet.
Érezd, bilincsbe vertelek
bogkötötte vágyaimmal.