Válóczy Szilvia - Sejtettem mindig ...

Válóczy Szilvia

Sejtettem mindig ...

 

Sejtettem mindig,

valahol ott a remény.

Ha elfáradt lelkeink közt

halk zenét fújt a szél,

fülünkben ott suttogott,

álmokat szőtt szava,

tudtam jól, elérünk oda,

hol megnyugodhatunk.

 

Most szelíden simogat

az elfáradt hit,

kívánnom hozzád végtelen.

Sejtettem mindig,

sorsunk nem lehet véletlen,

mert elveszett gondjaink

egymásért valók,

s a tiszta vágyak

mind felszínre hozták a jót.

 

Tudtam mindig,

hogy hozzám tartozol…

Fájdalmas

nélküled napok mögül

fényed egyszer felkarol.

 

Éreztem, hogy szeretsz,

és tudom, most is nagyon…

Melletted vagyok egész…

Létem… Melletted akarom…

Akár színeket az őszben,

fiatalon, vagy idősen,

nem számít a kín

s az idő sem,

csak az önzetlen…

tiszta…

szerelem…