.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
a gyermek egy idő után,
tán épp ajándékul
egy születésnapra,
ragyogó szárnyakkal
és remek motorral ellátva
az ifjúságot megkapja…
rá sokáig nagyon büszke,
ragyognak a szárnyak,
amiken eljuthat
különös, izgalmas helyekre,
vele nincs is sok dolga,
az embert az ifjúság irányítja…
míg így van, nagyon jól van,
de egy idő után
azt kell, hogy észrevegye,
hogy a szárnyak gyengülnek,
a motor is hagy maga után
kívánni valót,
hogy lassan, de biztosan
eltűnik a szárnyakat adó ifjúság…
akkor nagy a baj, szárnyak nélkül,
rozsdásodó motorral,
öregedve napról napra
semmit sem ér az egész,
hacsak időben még
el nem jut az ember
egy olyan helyre,
ahol a szeretet felébred benne,
megerősödve növeszt szárnyat,
akkortól nem az ember irányít,
és nem az ifjúság:
kormányoz maga
az örökifjú, a szárnyaló szeretet.
a gyermek egy idő után,
tán épp ajándékul
egy születésnapra,
ragyogó szárnyakkal
és remek motorral ellátva
az ifjúságot megkapja…
rá sokáig nagyon büszke,
ragyognak a szárnyak,
amiken eljuthat
különös, izgalmas helyekre,
vele nincs is sok dolga,
az embert az ifjúság irányítja…
míg így van, nagyon jól van,
de egy idő után
azt kell, hogy észrevegye,
hogy a szárnyak gyengülnek,
a motor is hagy maga után
kívánni valót,
hogy lassan, de biztosan
eltűnik a szárnyakat adó ifjúság…
akkor nagy a baj, szárnyak nélkül,
rozsdásodó motorral,
öregedve napról napra
semmit sem ér az egész,
hacsak időben még
el nem jut az ember
egy olyan helyre,
ahol a szeretet felébred benne,
megerősödve növeszt szárnyat,
akkortól nem az ember irányít,
és nem az ifjúság:
kormányoz maga
az örökifjú, a szárnyaló szeretet.
2013. május 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése