Markovic Radmila
Az elmúlt idő dala
Az elmúlt idő dala
Semmi sem változik
igazán,
felkel a Nap
hajnaltájt,
szürkület után
felváltja a Hold.
nap mint nap, az élet
rám hajol.
Tőlem nem messze
hangtalan
náddal tarkított patak
mossa a partot,
nem kérdez semmit,
csak lassan csobog.
Tanúm az életem,
nem tudom,
mikor változtam meg,
bú nélkül elfogadom a
jelent, mert
szép maradt
mindkét szemem.
igazán,
felkel a Nap
hajnaltájt,
szürkület után
felváltja a Hold.
nap mint nap, az élet
rám hajol.
Tőlem nem messze
hangtalan
náddal tarkított patak
mossa a partot,
nem kérdez semmit,
csak lassan csobog.
Tanúm az életem,
nem tudom,
mikor változtam meg,
bú nélkül elfogadom a
jelent, mert
szép maradt
mindkét szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése