Tóth Roland - Zöld remény

Tóth Roland

Zöld remény

Ki-be járkál rajta az elmúlás mióta
a nádtetőbe lyukat harapott a szél
villanydrótokon puha felhők száradnak
földre mosta szennyesét az ég
a lila akácot kopaszra fésülte a fagy
most görcsösen szorítja az ereszt
és borzas ágai közt
a vihar-pengével belezett madárfészkeket

pedig a barázdák már nyitányt komponálnak
az őszi vetés kibújt kottafejei
zenélnek a napfényben
ha újra átölelhetném a tavaszi fákat
redőik közül kikaparhatnám
a bemohásodott időt
egy kis zöld reményt
morzsolhatnék a tenyerembe
bárcsak
bárcsak az ágak közül
újra cinke-dal csurranna
a melegedő álmos völgybe