Szeitz János
Búcsú
Amit szánalmas
reménnyel
Hittem: a kötődés
mikrolánca
Az éteren át,
önámítás volt,
Cinikus álmok torz
fintora,
Önsajnálat-drog
kábulat,
Elválás meg sem élt
nászból.
Hercegem! Mond kinek
s miért
Adtál jogot, hogy
ölelje,
Kit szerelmem magának
vélt?
"Menj
békességgel, ha elküldenek,
És ne vesd meg azt,
ki vétlen,
Nem fogadta
szerelmedet.
A világ bajához ne
mérd bánatod.
Így sem, úgy sem
tudsz felejteni,
Neked ez több, az
nagyobb."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése