Ádám J. Csaba - Sírva dalolni ...

Ádám J. Csaba

Sírva dalolni …

Sírva dalolni, de jó lenne
még,
mikor szívemben a nyár
meleg sugara ég.

A fények özönében
véled szedni sok-sok
virágot és ölelve-ölelni
benned az egész világot.

Gyertya fényében
simítva-simítani arcod
kezemmel, kedvesen...
az volna jó kedvesem!

Sírva dalolni, de jó lenne
még lényedért, hogy egy
nap méltó legyek drága-
drága fényedért.

Elnézném szemed, mi
oly szépen, barnán kerek,
ó álmomban neved
harsogják az utcák, s
a terek.

Látod!
Lelkem tüze még
álmaimban is érted
lobog, s míg létezel,
szívem is csak addig-
addig dobog.

Ezért sírva dalolok, míg
rózsák illata száll a
szélben, s megmaradok
örökre lelked
emlékezetében.

De ha egy nap nélküled
hozzám angyalok lágy
dala szól,

sírva tűnök el
érted a fényben...valahol.

1994. január 31.(hétfő)