Fazekas Miklós - Perzselő szemek

Fazekas Miklós

Perzselő szemek

Szemed tengerében
elvesztem én,
mit tenger - Óceán,
ahogy száguldott felém
lelkedből a fény -
a csillogástól megvakultam,
s mindörökre elnyelt a mély.

A mély sötét, de
szívem forró még -
ölelj, vagy engedj el,
ha rám mosolyogsz,
nekem az is elég,
s újjá éledek én.

Ne gondolj nagy dolgokra.
Szívem szerény -
nem vágyom másra,
csak mosolyodra,
nekem az maga a fény,
s életre kel bennem
a remény ...