Kováts Péter
/Skorpió/
Hol vagy most
Hol vagy most?
Mikor az éj
meredélyén
rámtalálnak a hulló
csillagok
És kegyetlen
fényükkel
Szétszakítják lelkem
védőburkát.
Hol lehetsz most,
Mikor magánypók
hálójába
Tévedt
szivárványpillangó lelkem
Érted kiáltott,
S megmenthetett volna
Egy mozdulatod
Merre jársz most,
Mikor agyam
útvesztőit kutatják
Gyilkos
valóságdémonok
Hogy rideg nemlehet-méreggel
Kiirtsák didergő
tündérlényedet.
Előbb mennybe, aztán
Pokolra szálltam
Megmártóztam örömben,
S csontig hasító
fájdalomban,
Hitetlen hittel
rádtaláltam.
Elfordított arcod
látni nem akartam!
Másra néző szemed,
nem figyeltem!
Dalaim süket füledbe
dúdoltam!
Megtagadott Istenhez,
Csodáért imádkoztam!
Véráztatta áldozati
kövön
Lelkem porrá zúztam!
A sátánnak
életem-felajánlottam!
De mindeniktől
becsapatva kérdem:
HOL VAGY MOST,
Mikor már a remény is
Oly rútul elhagyott
És régen nem
ragyognak rám
Bátorító csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése