Kiss Angéla
Hívlak...
Légüres térben
hívlak, szólongatlak...
Hol van már a közös
nyár forgataga...
Honnan eredhet a
szópatak forrása...
Hívlak, és egyre csak
szólongatlak...
Séták emléke a
Főutcán, fel- s alá,
Kirándulások a
váralján és sok más.
Tán képzelet lenne
már, és nem más,
Színes tűzijáték
fényeként villan rá.
Hogy lehet féltően
oltalmat adni?
Hogy lehet kérdően
visszasiratni?
Távolság, barátság,
múlt és jelen
Szövevényes kötelék a
csendben.
Légüres térben ma is
oltalmat ad,
Közelség mégis
szívünkből fakad,
Szavaid még egyre
csak váratnak,
De majd mosolyogni is
láthatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése