Nagy Horváth Ilona - Még

Nagy Horváth Ilona

Még

https://m.youtube.com/watch?v=iD_XBPnrHKo

Amikor hallgatsz,
felfoghatatlan távolságba mész.
Én meg itt ülök egyedül a torkomon akadt sóhajokkal:
nem terveztelek.  Kezemben Tatjána tolla,
talán valami vezeklésféle ez,
szólni kell.
Kellemetlen.
 –mondanám fennhangon, de most írok:
Fáj. Még.
A csönd. A mindegység. A megmagyarázhatatlan.
Bennem még bolondul zsong az az este,
a veledvilág álmokká bomló percein jár,

kering az én időm, 
még kapkodó lélegzeted
ütemére csapódik bordámnak a szívem.
Most is. Amikor így hallgatsz.
Hallgatnálak.  Egyedül. Szép öled távolából vágylak,
dallamokat súgok nélküled maradt nevednek.
Beláthatatlan távolságból szólok:
Szeretlek.
Fáj.
Talán valami vezeklésféle ez.