N. Horváth Péter
Jó tudni
Jó tudni, hogy
valahol élsz, és
szertő testtel gondolsz
felém,
még nem vagy itt, de
már az enyém;
fölmelegit a
bársonyos érzés.
Arra gondolok,milyen
lesz veled,
ha itt leszel,és
kinyilsz nekem,
hogy megtaláljam
rajtad helyem...
hogyan sétál majd
rajtam a kezed?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése