Hajdu Mária
Talán a végzet
Kezdet voltál, s
talán a végzet,
tőled kaptam mindazt,
mit érzek.
Te oltottad belém a
vágyat.
kertész, ahogy oltja
az ágat.
Tőled kaptam mindazt,
mit érzek,
tőled boldog a szív
és a lélek.
Örök nyárban fürdik
az arcom,
esernyőmet már nem én
tartom.
Te oltottad belém a
vágyat,
messze rohant tőlem a
bánat.
Szívem kulcsát rég
elrejtetted.
Hová is tetted?
Elfelejtetted.
Kertész ahogy oltja
az ágat,
türelmesen szerelmünk
vártad.
Neked adtam, tiéd
lett végleg,
kezdet voltál, s
talán a végzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése