Horváth István
/Pityu/
Hamis gyöngy
Fényedbe zuhanva
darabokra török,
s az örvénylő kép szinte örök.
Fehér selyemkendődbe rejtesz,
de hiába ragyogsz mosolyt!
Hamis gyöngy vagy,
hamis gyöngy vagy…
Tudom! Az évek belém vésték!
Most már mindegy, elkéstél!
Hiába karistolod szavaid az égre!
A lágy ajkú hullámoknak vége!
s az örvénylő kép szinte örök.
Fehér selyemkendődbe rejtesz,
de hiába ragyogsz mosolyt!
Hamis gyöngy vagy,
hamis gyöngy vagy…
Tudom! Az évek belém vésték!
Most már mindegy, elkéstél!
Hiába karistolod szavaid az égre!
A lágy ajkú hullámoknak vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése