Primerose - Szeretlek én ...

Primerose /csak úgy/

Szeretlek én ...

Szeretlek én, Magasságos

ismerem parancsaid,
s a mi telik megteszem!
Engedd hát hogy szóljak hozzád,

nem kenyerem a gonoszság
szavam ne véld, hogy szemtelen!
Gondosan formáltad és tudom okkal tetted,
hogy az ember fiát ily szívvel teremtetted!
Egyet kapott csak magában ,
hogy párját lelje a nagy világban
Szeressen és adjon sokat
gyűjtse be a szép dolgokat.
Sokan vagyunk mindenki más
nem akad sok egyforma társ,
így hát meg kell becsülni
ha hallod a szót repülni !
Hibázhatunk nagyot sokat
kapjuk is a pofonokat
Ettől leszünk mindig többek !
Mert erősít mi nem öl meg !
Én is csak egy lélek vagyok,
Nagy csodákról mit sem tudok
Nem váltok meg egy világot
egy kis ajtó mit kitárok.
Szemem nem kukkol, csak halkan figyel!
gondolatom a semmi nyeli el.
Csak kérdezlek " mindent tudó" !
Ugye nincs hiába való,
van-e hát csodák világa
hol a szív a szívnek párja?
Hol szikrából tüzek gyúlnak
lelkek egymásba borulnak
Boldogság a virág neve,
szerelem a nyíló helye.
Nem kell vigasz nincs is bú ,
ott senki sem szomorú.
Boldogan él mind valahány,
azt sem tudják mi a magány.
Nem vívom ki haragod
Inkább akkor hallgatok!
A hangom rejtve, már szólni nem mer
Én vagyok csak, " a másik ember" !
Bocsásd meg ha kérdezek!
Hisz Te adtál szívet!
A Te két kezed!