Albert Ferenc /Gufi/
Lebegés
Repülni vágytál fent, fehér felhők felett,
Elárult mindent igéző tekinteted.
Szálljak én is veled, suttogta az ajkad,
Vár reánk a végtelen, halkan folytattad.
Kart karba öltve, minden zugot bejárva,
Felfedezve újra, természet csodája,
Völgyek ölén, domb tetején, egyre csak fel,
Sziklacsúcsra értünk, hol a visszhang felelt.
Bárányfelhők legelték a kéklő eget,
Szellők szárnyán repkedtünk a mélység felett,
Lebegtünk könnyeden, mint kicsiny tollpihék,
Dúdoltuk együtt a kékmadár énekét.
Visszatérve az édenből csendben, némán,
Csillogó két szemed bársonya nézett rám,
Szempilláidra lassanként ólomsúly ült,
Varázslatos létünk álomba szenderült.
Elárult mindent igéző tekinteted.
Szálljak én is veled, suttogta az ajkad,
Vár reánk a végtelen, halkan folytattad.
Kart karba öltve, minden zugot bejárva,
Felfedezve újra, természet csodája,
Völgyek ölén, domb tetején, egyre csak fel,
Sziklacsúcsra értünk, hol a visszhang felelt.
Bárányfelhők legelték a kéklő eget,
Szellők szárnyán repkedtünk a mélység felett,
Lebegtünk könnyeden, mint kicsiny tollpihék,
Dúdoltuk együtt a kékmadár énekét.
Visszatérve az édenből csendben, némán,
Csillogó két szemed bársonya nézett rám,
Szempilláidra lassanként ólomsúly ült,
Varázslatos létünk álomba szenderült.
https://m.youtube.com/watch?v=tUjaCyajRR4
VálaszTörlés