Berze Tünde - Könnyszületés

Berze Tünde
Könnyszületés

Vihar előtti csend,
hallgat a mély,
nagyon hallgat,
s úgy fáj a némaság,
szét feszíti mellem
vérbe okádva mérgeit,
zabolátlanná marja lényem,
s ordítva tódul a magasba,
még át nem járja minden sejtem.
Minden apró zsigerem,
hol otthont keres,
végleg befészkelni magát
titkos utakról lemosni az álmokat,
hadd ragyogjon fényesen, tisztán,
fagyot engedve
legördüljön arcom élén.