Fazekas Miklós
Szívek dolga
A fájdalom
váratlanul tört rám
azon a hajnalon –
A csíntalan hold
éppen akkor bújt el
egy felhő mögött,
azt hitte, megszökött
előlem,
de én tudtam, hol
van,
s még utánaszóltam;
Tudom, hogy te
voltál,
de eddig miért nem
szóltál?
Miért hagytad, hogy
az a lány
egyedül sírjon
egy magányos
éjszakán?
Hiszen érte az én
könnyem is
patakokban folyna!
De ez már
szerelmes szíveink
dolga…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése