Fridli Zoltán - Kevés is elég a boldogsághoz

Fridli Zoltán

Kevés is elég a boldogsághoz

Kis csónak lágyan ring a vízen,
Rajta pár szó, valamit üzen.
Csak az hallja kinek szól,
Hát nyisd ki a füled most jól.

Tudom, a sok megárt a jóból,
S hogy a halandó is ért a szóból.
Ám itt ül és írja e pársort egy ember,
Ki már rég, álmodni sem mer.

De kíván valamit Teneked,
Hogy legyen vidám az egész életed.
Hallod? Hozzád szól egy hang,
Neked szól szívbõl a kisharang.

Érzed? Megsimogat egy gondolat,
Magával ragad egy édes hangulat.
Én! Én magam vagyok a hang,
S szívem bíz a kisharang.

Gondolatom az, mi simogat,
S én, ki a derû országába csalogat.
Egy egyszerû ember vagyok,
Nem sok az, mit adhatok.

Ám amit adok, azt szívbõl adom,
Mert szeretni fontos, jól tudom.
Puszik óvatosan osonnak feléd,
Kérés nélkül toppannak eléd.

S édes homlokodra lágyan rásimulnak,
Majd szelíden arcocskádra csusszannak,
Majd szép, meggypiros ajkadra ülnek,
Ha viszonzásra lel, ott csókká vegyülnek.

Kevés az, mit magamtól adhatok,
Kevéssel, lehetünk mi együtt boldogok.
Megvan mi kell, hogy legyen rózsaliget,
Hogy a mocsár, legyen szerelemsziget!