Hollósy Tóth Klára
Májusi este
Májusi versenyáriák
Hajnali fél öt, alig
dereng még,
búcsúzik fentről az
ezüst holdkorong,
a köztes csend egy
kicsit mereng még,
s a képzelet vele
együtt bolyong.
Szendereg az élet
fenségesen,
majd szemét dörzsöli,
ébred a nap,
simogatóan,
békességesen
nyújtózkodnak a korai
sugarak.
Fákra, bokrokra,
rétekre ülnek,
fénycsipkéket
tűzdelve az ágra,
ahogy a létek, lelkek
hevülnek,
s leszáll a tájra a
lenge pára…
….Égig ér az élet
arzenálja,
fénycsillagát egyre,
egyre szórva,
lelkemet léte titkába
mártja,
csillogó fényözönnel
bevonja.
Aranyat nyilaznak
sugárdárdák,
kántál a rigó, víg
tavaszt rivall,
kopogtat a fán a
tarka harkály,
az életüdv mindenen
átnyilall.
Zeng az ének,
szárnyal, nem csitulva,
az éltető lét melege
járt át…
az aprónép víg
hangokat adva,
dalolja már
versenyáriáját.
A méhek, a darazsak,
rovarok,
mohón szívják a
tavasz- illatot,
a fák között
csordogáló patak,
mint locsi-fecsi
csacsogó szavak,
csobognak, csorognak,
kócolja a szél,
a táj a napfényt
akarja rég.
Harsonáznak bele a
világba,
a téllel, léttelennel
szembeszállva,
a földre ébredést,
vigaszt bocsátva,
fütyörésznek repesve, szállva.
S mint egy balerina
tüllszoknyája,
ide-oda lobog
fenségesen,
a Kikelet csodás
ragyogása.
simogatóan,
békességesen…
.. győz a megdicsőült
életüdv,
tisztán száll fel,
lobog már mindenütt
villogó fénnyel,
élettel tele,
a Mindenség szárnyra
kelt gyönyöre.
A vakító ég
bársonyhab fellege,
a végtelenség
tengerkék ere,
az élet szárnyra
kelt, szép csodája
dalolja : Itt a tavasz,
itt van, itt,
repesve hull
illatkosarába,
minden szépség, ami
most meglegyint.
https://m.youtube.com/watch?v=UZ0tLJVHMJQ
VálaszTörlés